A teherbeesés pillanatától volt kedvesem úgy intézte folyamatosan, hogy engem kiiktasson és ma már egyedülálló anyaként készül a szülésre. Elmenjek-e a szüléskor a kórházba?
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz1.png)
Első vagyok.
Fiam most 2 éves, 3 hós kora óta "nincs apukája".
Ő elég nehezen éli ezt meg, hiába próbálok mindent megadni neki, mindenféle téren....
Neki minden férfi 2 kedves szó után apa, és bújik hozzá, mondja hogy szeri... Szívem szakad meg ilyenkor.
Nem mondtam neki soha hogy apa így vagy úgy, de borzalmasan okosak, látja más kisgyerekektől hogy apának szólít valakit ( pl a játszótéren) akkor ő is bepróbálkozik.
Bátyám minden hétvégén jön hozá, már tudja hogy ő nem apa, de számára mint eggyetlen férfiszerep ő a kisisten.
Persze ez nem törvényszerű minden gyermeknél, enyém galószinűleg apás lenne:(
Köszönöm mindenkinek a hozzászólást, a tanulságos / és sajnálatos / történeteket, biztatásokat.
Blogommal a célom, hogy talán ha sikerül kerek képet kialakítanom már a történtekről talán férfitársaim okuljanak belőle....és nem mellesleg, hogy ha eljut vagy a blog, vagy a facebook profilom az érintett leendő anyuka "fülébe" talán elgondolkodik a másik oldal szemszögéből is legyen az az enyém vagy a baba.
A pszichológus már nekem is eszembe jutott az anyuka és a kicsi érdekében is, de véghezvinni nem tudtam.
:(
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz0.png)
Én meg azt remélem hogy egyszer a gyermeked ezt elolvassa és rájön hogy te mindent megprobàltál megtenni érte!
Én is követni fogom a blogodat és várom mi történik!
Sok kitartást és remélem megoldódik a családi helyzetettek és együtt nevelitek fel a picit!
Köszönöm. :)
El fog jönni az idő, mikor a gyermek kérdezni fog...ez biztos... kérdés, miképp fogja tálalni a történteket az anyuka..kérdés, mit vált majd ki a felismerés a világot megismerő csöppségben, hogy más gyermekekkel ott él az apuka--- hiányt, dacot, dühöt? Miképp fogja kezelni a kapott válaszokat?
Nekem kellene majd magyarázkodni, ahogy a mostani új lakóhelyén is az embereknek, hogy nem a klasszikus eset áll fenn és itt bizony én vagyok az ehagyott fél és nem a "galád", aki cserbenhagyta a várandós nőt, hanem épp megszenvedem eléggé, hogy nem élhetem meg velük együtt mindezt...
Köszönöm, szükségem lesz a kitartásra, valóban... :(
Bár ez egy elég régi kérdés, de érdeklődnék, hogy mi lett veletek?
Plusz hozzateszem, hogy bennem felmerult a kérdés, hogy az anya miért lett olyan elutasito?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!