Az a nő, aki még huszonévesen is folyamatosan egyedülálló, az selejt valamiben? Állítólag a normálisak mindig foglaltak.

Nagy az esely arra, hogy nem selejtes, inkabb a vilag az! Nekem sem voltak tul nagy elvarasaim, de mar akkor naggggyon nehez volt olyan part talalni, aki normalis (kinezetre is) nem ketszinu, egyenes, jo humoru, nem drogos italozos, csajokat valtogato es van tartasa, elvei lelke!

Ahova fosulira jartam, azt mondtak, hogy ha vlaki szuzen vegzi az meg is erdemli! Haaat...akkor biztos megerdemeltem! De megerte kivarni, bar nem ebben az orszagban talalt ram!

Elnezem mi van most, a randikon az aszatal felett textelnek mukorommel, szempillaval, afiuk es szepen lenyalt belott seroval,markas cuccokban; mikozben egymashoz allig szolnak, vagy ha igen, akkor is olyan: a csaly: o, de szep hosszu alabad, a gyerekeinknk biztos szepek lesznek...vagy modellek ami en szerettem volna lenni, csak nekem nem sikerult...Kinek van szuksege ilyen selejtes, ures, emelygos, onmagamutogatos kapcsolatokra? Az emberek mar nemcsak azt felejtettek el, milyen embernek lnni, hanem azt is mi a szerelem, vagy egyaltalan milyenek az emberi kapcsolatok... Ez egy selejt vilag!!!

Kedves kérdező.

Nem vagy defektes attól, hogy megválogatod a partnereidet, nem is leszel. A mai fiatal kis tini lányok a pávafiúkra biknak, és hagyják magukat meg...ni minden disco háta mögött.

A pasik azt a csajt szeretik aki nem adja magát könnyen, akitre vadászhatnak.

Nem mindíg a külső számít, de azért az összhang legyen meg. Sokat számít, hogy egy pasi mit tesz meg a lányért, de nem elég megszerezni, meg is kell tudni tartani, amiben sok pasi elég gyenge. Azt hiszik, hogy a csaj elég jól helyretenni és már az övé. De nem, kedvességre, figyelemre, törődésre, megértésre vágyunk, nem csak jó szexre.

Én is megválogatom a partnereimet, és 27 évesen csak a 4. pasim van. Sokan, ennyi idősem már a 10-20 pasin is túl vannak.

Mindig elámulok az ilyen sztereotípiákon... ha valaki nincs folyamatosan, legalábbis rendszeres időközönként kapcsolatban, egyértelműen infantilis/defektes/frigid/nagyképű és társai... Nevetséges.

Az teljesen elképzelhetetlen, hogy az illető valóban jól érzi magát egyedül? Hogy nincs feltétlenül szüksége valakire ahhoz, hogy teljes értékű, elégedett életet éljen? Persze, nyilván nem örökre, mivel az ember társas lény, de én személy szerint, ha nem érzek különösebben komoly érzéseket valaki iránt, akkor nem fogok vele összejönni, csak úgy, miért ne alapon.

Komolyabb érzelmeket pedig igenis nehéz kiváltani az emberből, nem azért, mert magas elvárásai vannak, hanem mert egyszerűen nem biztos, hogy mindenki megérint, akivel valaha találkozol. Attól, hogy valaki nem társfüggő és nem érzi szükségét, hogy együtt legyen valakivel akkor is, ha nincs mélység mögötte, még egyáltalán nem defektes. Az ilyen emberek azok, akik igazán a legőszintébb és legkiegyensúlyozottabb kapcsolatokra képesek, akik valószínűleg boldogan fogják leélni az életüket valakivel, akire esetleg "sokáig vártak", nem úgy, mint azon társaik, akik végigpróbáltak egy egész sort, és a körülményeknek és kornak megfelelően az épp aktuálissal fordították komolyra a helyzetet.

Egyedülállóan is egész értékű minden ember.

Illetve, a kommenteket olvasgatva, talán nem mindenki...