Hogyan tegyünk magunkat túl a múlton?

Valaki az alávaló becstelenséget botlásnak hívja. Az ilyenek nem fogják magukat túltenni soha, mert gondoskodik a sors, hogy a cselekedeteik következménye soha ne merüljön feledésbe és mindig visszaköszön a cselekedetük.És míg boldog emberek kézen fogva a gyerekeikkel sétálnak, ő egyedül baktat, vagy max. egy utánfutóval, aki mellett fuldoklik.

sok elég durva szarságon keresztülmentem már, mire tényleg tanultam belőlük. Ma már nem bánom őket.

Volt kb. 2-3 év az életemben,mikor annyi minden, általam tragikusnak vélt dolog történt,hogy nem tudtam túllépni rajta egyszerűen.Így amikor valakivel beszéltem,mindig ugyanazokat a témákat hoztam fel,futottam a köröket rendesen,pörgettem ugyanazokat a képkockákat.Ezért új helyre költöztem,azt hittem az majd segít.Hát nem.Aztán megint egy új helyre,az se.Végül visszatértem az adott területre,de másik lakásba,és egy teljesen új életvitelt építettem fel.Új munka,új ismerősök,régiekkel megszakítottam mindent.Ugyanazon a helyen vagyok ahol rossz dolgok történtek velem,például 200m-rel odébb dolgoztam legutóbb,de már nem érdekel,ha eszembe is jut,nem vált ki belőlem érzelmet.Persze az idő múlása is sokat segített ezen.

2.válaszra,4-es vagyok : ugyanebben a cipőben voltam,nagyon kemény dolgot csinált egy-két ember,ami tényleg bűntett volt.Én is mindig attól féltem,hogy ha ugyanazon a helyen élünk,ami nem olyan nagy,majd mindig beléjük botlok-e ... És nem tudom miért,nem botlok egybe sem ,mivel megváltoztattam a körülöttem lévő közeget,ezáltal más a helyhez való viszonyom,és érdekes módon még utcán se botlok bele ilyenekbe :) Azt szokták mondani olyan körülötted a világ,ahogy te látod,és ez tényleg igaz.