Hogyan tegyünk túl magunkat szeretteink tragikus halálán?

Részvétem, és sajnálom.

Hirtelen sok mindent akartam írni, de meggondoltam magam.

Sok embernek van hasonló élménye, de ez most nem ide tartozik.

Közhely, de az idő idővel múlékonyabbá, felejthetőbbé tesi mindezt!

De ez nagyon soká fog eljönni!

Lehetnék bunkó, és az is leszek, mert ilyenkor nem tudom türtőztetni magam. Nagyon rossz húzás volt édesapádtól, hogy erre képes volt. Ráadásul otthon, ahol tudta jól, hogy valamelyik családtag fog minden bizonnyal rátalálni. Nem tudom milyen problémái lehettek, ami idáig fajult, de ez bizony nagy trauma egy gyereknek..sőt. Mindenkinek az.

Nagyon sajnállak, és részvétem mindezért. Ezen csak az idő segíthet. Légy türelemmel, és engedd el az utolsó emléked. A környezetváltozás sokat segíthet. Akár aludj pár napig rokonoknál, jó barátodnál/barátnődnél. Mozdulj ki otthonról. A sulinak mindjárt vége, itt a jóidő. Csak ülj ki a fűbe, és figyeld a természetet. De ne csak nézd, lásd is! Soksok boldog évet kívánok neked, élvezd ki, és ne szomorkodj. Az élet mindig megy tovább, sosem áll meg :) légy erős!

Nagyon sajnálom, ami történt. Egyébként is nehéz feldolgozni egy szerettünk halálát, főleg a te esetedben. Mindkét előttem szólónak igaza van. Idővel tényleg máshogy lesz. Próbálj mindig előre tekinteni, hogy veled mi lesz. És saját magadon segíteni,hogy előrébb tudj lépni az életben. Ez most még valószínűleg,mivel nemrég történt, elképzelhetetlen neked. Ez az édesapád döntése volt, hogy megtette. El kell fogadni, hiába nagyon szomorú ez.

Remélhetőleg van olyan személy a környezetedben akivel közeli viszonyban vagy. Beszélj erről a dologról vele, ne tartsd magadban, és engedd el ezt a borzasztó élményt. És hát.. én magam mögött hagynám ezt a helyet, és elköltöznék máshová.

Az en Edesapam is sajnos hirtelen atment egy jobb helyre nyugvani, mert az angyaloknak ott a helye es oriz engem...mar ket fajdalmas esztendeje. Tragikusan hunyt el. Nekem nyoszorogte utolso szavat ki es r m nezett utoljara a tragedia elott.

Azelott is sulyos depressziom volt, egy kicsit utana meg jobban az lettem. Megprobaltam megolni magam, halalalmaim voltak, nem erdekelt semmi.

AZtan...lett egy eletcelom...foglalkoztam a hobbiaimmal....es arra gondoltam h ez az elet csak egy homokszemcseje az egesz eletunknek, de lehet meg kevesebb is. Megtanultam nem ter-idoben latni a vilagot.

Szakemberek kezelnek, egyre boldogabb vagyok.

Apukadra ne haragudj, egy ongyilkos hajlamu nem gondolja vegig.

Az ido segiteni fog, illetve keress vmi hobbit. 15l

"ő is felakasztotta magát" - Miért, ki még? Egy is sok.

Egyébként nem voltak előzményei, hogy ilyenre készül, vagy képes lenne ilyet tenni?

Nehéz lehet, de muszáj feldolgozni, de gondoljátok végig, mi vezethetett idáig, ok nélkül nem történik ilyen.

"de gondoljátok végig, mi vezethetett idáig, ok nélkül nem történik ilyen" - Pont ez az, amibe beleőrülsz. Ha folyton azon gondolkodsz, hogy mit tehettél volna, amivel mindezt megelőzöd, mit nem vettél észre, mit csináltál rosszul, hibáztatod magad.

Én is hasonlón megyek keresztül már hónapok óta és jelenleg csak remélni tudom, hogy nem úgy élem le az egész hátralévő életemet, hogy hibáztatom magam egy hozzám nagyon közel álló ember haláláért.

Az idő segíteni fog, közhely, de remélem igaz.

Szintén segítenek a kedvelt elfoglaltságok, az átmeneti környezetváltozás, a baráti társaság, beszélgetések.

Apád egy önző szemétláda, csak úgy megsúgom. Annyi esze lehetett vna, hogy kiírja az ajtóra, ne gyere be!

Én szerintem annyira mérges lennék rá emiatt, hogy nem álmodnék róla/vele.

Amúgy menj el pszichológushoz, ha zavar téged.

igen, ez tényleg nagyon átgondolatlan volt a részéről. már ha ezt a döntést is válaszotta, legalább ne otthon tette volna meg, főleg, hogy tudhatta hogy a gyerekek mennek haza, rátalálnak.. ráadásul a családi házban.ez egyszerűen érthetetlen, hogy miért nem gondolt rátok.

nem tudom, hogy ezek után megéri -e ott maradni a házban, lehet segítene ha elköltöznél legalább egy időre, mert írtad is hogy félve mész be azóta ott a bejárati ajtón.

költözz kicsit nagyszülőkhöz, úgyis mindjárt vége a sulinak. segítene, ha a nyarat ott töltenéd szerintem