Hogyan tegyünk túl magunkat szeretteink tragikus halálán?

Én a mult hónapban talaltam rá édesapámra az iskolából hazatérve a bezárt házunk folyosóján. Szörnyű dolog ez, az ajtót kinyitva egyből rávetődött a fény es fel se fogtam a látványt hirtelen. ő is felakasztotta magát es én voltam aki eloszor ert haza. A látvány minden este elottem van, nem hagy nyugodni. Eloszor olyan volt mintha ott állna mozdulatlanul tartás nelkul aztán ránéztem az arcára Az arca fehér volt piros foltokkal, szája kék es a nyelve is ki volt öltve, a nyaka megnyúlt a lába a padlot érte, a kezei hidegen es kéken lógtak. Ez a kep kísért kísért minden ejjel mikor aludni szeretnek, vagy epp amikor az ajtót nyitom ki amikor hazaérek az iskolából.