Megalázva éreztem magam, de tényleg így van vagy csak én dramatizálom túl a dolgokat?

18 éves a barátom, én 19 vagyok, még 1 hete vagyunk csak együtt, és észrevettem, hogy amikor a haverjai is ott vannak, teljesen más emberré válik, teteti a fejét, folyamatosan szekál engem, beszólogat, amivel nem lenne baj, mert szeretem, ha poénkodik velem, de szerintem van egy bizonyos határ. Ma például úgy megpofozott a haverjai előtt, hogy csak lestem. Persze mindenki röhögött, én is, de belül nagyon rosszul esett, amit mondtam is neki amikor kettesben maradtunk, a válasza viszont csak annyi volt, hogy "szereted amikor ütnek, akkor meg mi a bajod?". Nem szerettem sosem az olyan pasikat, akik megjátszák a fejüket. Miért nem tudják vállalni, hogy van egy barátnőjük? Miért kell szégyellni? Ettől a pasik "gyengébbek" lesznek? :S Ja, az hab a tortán, hogy a buszhoz sem kisér ki, meg a suliban bent nem találkozhatunk, mert szerinte őt ne lesse már senki. :S Nem tudom meddig fogom bírni, de én olyan lány vagyok akivel éreztetni kell, hogy szeretik.