Csak túl dramatizálom, vagy tényleg jogosan vagyok ki?

Szóval az lenne a problémám,hogy mindent megteszek azért,hogy a barátom büszke lehessen rám.

Nem nagyképűségből írom,de tényleg csinos és szép nőnek tartom magam.

Igényes vagyok,nagyon nagyon sokat adok magamra!!!!!

Mikor vele vagyok,akármi is legyen ,mindig csinosan vagyok felöltözve.

Nekem nagyon fontos,hogy ő szépnek lásson,de sajnos egyre többször érzem azt,hogy nem érdekli és nem értékeli ezt.....

Mikor sétálunk az utcán,van,hogy megnéznek,és olyankor ki akad,tény....de ha hiszitek ha nem,nem érdekel:(

Ettől sem érzem már magam jobban,mert nem annak az embernek az arcán látom azt amit kéne,akit én a világon mindennél jobban szeretek és tisztelek és imádok!

Nagyon sokat törődök magammal,hogy mindig szép legyek,ápolt,igényes,a kapcsolatunkra is odafigyelek,mosok,takarítok,kényeztetem,sütök neki egy szavába kerül és mindent megteszek,hogy boldog legyen!

Szóval mellette nem hanyagolom el a fontosabb dolgokat!

Tudom,hogy régóta együtt vagyunk,de néha jól esne,ha azt mondaná,hogy csinos vagyok,hogy szép vagyok,hogy még mindig érezzem,hogy vonzónak talál:(