Elvesztegetem ezzel a fiatalságom? Ti mit gondoltok?

22 éves lány vagyok, már lassan 1 éve élek együtt a párommal, aki most 29. Komolyak a szándékaink, teljes a boldogság, közös jövőt tervezünk.

A minap hazalátogattam szerény kis családomhoz, vissza a szülői fészekbe, ahol egy távol élő rokon telefonban, anyukámtól visszahallva meg apám is egymástól függetlenül mondják, hogy szerintük így elvesztegetem az egyetemi éveimet, a fiatalságom, hát nem kéne most még "vadházasságban" élnem, ráérek arra még.

Én nem érzem azt, hogy elveszne a fiatalságom, azért a párom sem öreg, megyünk rendesen koncertekre, társasággal kocsmázni, kirándulunk sokat, alapvetően élvezzük az életet. Nem tudom eldönteni, hogy most vajon az zavarja apámat (és a rokont), hogy látja, a kicsi lánya lassanként már nem is olyan kicsi, vagy őszintén azt hiszi, hogy ha hetente váltogatnám a "fiúimat", akkor boldogabb vagy legalábbis fiatalosabb életet élek. Mondjuk arra is kíváncsi lennék, hogy utóbbi esetben mit szólna, de a lényegen nem változtat.

Ti mit gondoltok? Valóban korai lenne 22 évesen elköteleződnöm? Azért azt rólam érdemes tudni a kérdés megválaszolásához, hogy sosem voltam az a nagyon bulizós fajta, nem vonzottak a rövidke kalandok sosem (kíváncsiságból belementem már egyéjszakásba, és nagyon nem jött be, nem az én világom, ennyi nekem bőven elég is volt, hogy ne akarjak többet), a párom mellett meg kifejezetten boldog, kiegyensúlyozott, elégedett vagyok. Jó emberről beszélünk, aki tipikus apuka-figura, gondoskodó, odaadó, satöbbi, biztos nem arról van szó, hogy tőle féltenének, vagy nem kedvelnék, mert nagyon szimpatikus ember. És nem értem, miért nem megnyugtatóbb az apámnak, rokonnak, hogy egy fix, jó ember mellett kötöttem ki (és a jövőben is remélem, hogy mellette maradok), akit ismernek, akiben ők is megbízhatnak, akiről látják, hogy inkább csak jó irányba terelget.

Szerintetek elhamarkodott a dolog? Rossz ötlet és korai? Mi a véleményetek erről?

Előre is köszönöm!