Úgy érzem a félresikerült kapcsolatomra ráment az egész fiatalságom, hogy tegyem rajta túl magam?

22 évesen ismerkedtem meg az exemmel, nagyon fiatal és tapasztalatlan voltam, Ő volt az első akivel hosszú távú kapcsolatba kerültem, alapvetően későn érő típus vagyok. Az első 2-3 év még nagyon jó volt, aztán fokozatosan kezdett laposodni, romlani a kapcsolat, kezdett látszani hogy nem vagyunk egymáshoz valók, túl nagyok a kettőnk közti különbségek, alapvetően másképp gondolkodunk. Sajnos elkövettem azt a hibát hogy ragaszkodtam ehhez a kapcsolathoz, mert biztonságban éreztem magam benne, megalkudtam a rossz dolgokkal is emiatt. Nem volt elég önbizalmam kilépni belőle. Aztán össze is költöztünk 2 éve és akkor csúcsosodott ki minden probléma. A végén már elviselhetetlenné vált az élet így és nagyon nehezen de végülis szakítottunk. Most itt állok 30 évesen és fogom a fejemet mert úgy érzem elszaladt mellettem a fiatalságom, az az időszak amikor igazán jól kellett volna érezni magamat. Ezalatt a 8 év alatt észre se vettem hogy múlik az idő, most egyszerre szakadt az egész a nyakamba. Úgy érzem lemaradtam mindenről, lekéstem a jó dolgokat. Most kéne újra kezdeni az ismerkedést, randizást de azt se tudom hogy kezdjem, hol kezdjem, igazából sose csináltam, nincs benne gyakorlatom. Azt se tudom ki vagyok, mit akarok, nem tudom milyen "szabadnak" lenni. Túl "öregnek" érzem magam mindenhez, a korombeli nőknek már családja, gyerekei vannak, nekem meg nincs semmim, senkim. De szó szerint, mert a barátaim is elmaradtak mellőlem és még saját lakásom sincs. Elveszve érzem magam és legszívesebben magamra húznám a földet.:(

30/N