Lányok, ti már bele gondoltatok abba, hogy miért nincs egy normális pasi?

Ámítástechnika - Nézd, én nem vagyok otthonülő típus, tehát hozzám hasonló habitusú társat szeretnék, ez olyan nagy igény? Nem hiszem. Én utazok, ha van pénzem, külföldre, egyedül is, nem várok másokra, de ha van párom, akkor már vele szeretném ezeket az élményeket közösen átélni, járok ingyenes tömegrendezvényekre, nem zavar az se, ha egy tűt nem lehet leejteni. Egy rakás hobbim van. Ez vagyok én. Nem tudnék olyan pasival együtt lenni, aki nem vonható be semmibe. De a tahóságot és a hisztit utálom.

rossz helyen keresgélsz kérdező a gyks nők szerint! de hol keressen az ember ha nem a neten vagy az utcán? a holdon? el se hinnétek milyen nőknek van bunkó pasijuk ! inkább nem linkelek fbt

# 11/12 Időpont ma 17:56 - A mostanihoz képest, én nem tudom, hogy élsz, mit csinálsz, hogyan próbálkozol, kiknél, mennyire vagy laza, vagy éppen másikra rátelepedő. Nem tudom, milyen nők tetszenek, és hogy te mennyire férsz bele az ő világképükbe.

abban tényleg van vmi, h ismerd meg, és ha olyan a csaj, akkor bánj vele úgy, mint egy ronggyal, sok csaj nem ezt érdemli, és ha ezt mindenki folyatná, akkor jönne az ördögi kör.

ma 18:00 mindjárt jön az hogy a pláza pipkel ismerkedek vagy a top 10 csajról álmodozom! biztos azért nincs nőm! tévedsz átlagos normális nőknél de mit csinálnak? jaaaj de kedves házias ffi vagy nagyon fogom irigyelni a bartánőd! meg nem állok készen 1 kapcsolatra két nap múlva már lelép mással természetesen 1 bunkóval! holnaptól én is bunkó leszek arra indulnak be az össztön lények

#12: Örülök neki, hogy anyagilag megteheted.

Nem vetítek, de úgy, hogy nem ismerlek, nem tudok tippeket adni. Mesélek akkor valamit. Én szorongó gyerek voltam, mai napig vizsgadrukkos vagyok, pedig túlvagyok már pár komolyabb vizsgán is, felnőttem, dolgozom. A szüleim teljesítménykényszerben neveltek, a nagyanyám mindenkit kritizál. Azaz sokáig meg sem mertem társaságban szólalni. Elkezdtem 14 évesen énekelni egy kórusban, lett színpadi tapasztalatom, sok helyen felléptünk, külföldre is kijutottunk. Közben főiskolás lettem, lett barátom is onnan, aztán lelépett, aztán lett másik társkeresőről, ő meg a szüleim marhaságait elégelte meg, összeköltözni meg nem tudtunk. Viszont közben megváltoztam, a kórus, akikkel sokat töltöttem együtt, szintén sokat változott, beskatulyáztak szürke kisegérnek, de 10 év éneklés után már nem az voltam, elkezdtem nem várni arra, hogy hívnak-e valahova (mert egyébként nem hívtak), célokat tűztem ki magam elé, és tettem érte, hogy elérjem, elkezdtem dolgozni, vettem egy vonatjegyet és elutaztam egyedül, megismertem új embereket, változtattam az addigi életemen, és változott más is, végre az lettem, aki szeretek is lenni, persze a korábbi társaságom jó alaposan meglepődött, és nem tetszett nekik, akivé váltam. De már nem érdekelt. Utáltam a szürke kisegér szerepet. Ez az én példám, én láttam a problémákat és változtattam. És nem érdekelt, mit szólnak hozzá mások.

Ámítástechnika - Évekig spóroltam 1-1 útra, nehogy azt hidd, hogy zsebből kifizetem a sokcsillagot, de én vállalom a fapados árért a kényelmetlenséget, amit sok ismerősöm nem vállal be, pedig hívtam őket, azt mondták, ők így nem utaznak. Azóta is siránkoznak, hogy milyen jó helyeken jártam, ők meg nem. Volt lehetőségük, de nekik a kényelem kellett.