Lányok, ezt miért kell így viszonozni? (csók a kivételnek)

Amilyen az adjonisten, olyan lesz a fogadjisten. :)

Én speciel sosem füttyögtem, ám autóval közlekedve találkozom sok lánnyal. Az elismerésemet egy kis mosollyal és egy felfelé mutató hüvelykujjal fejezem ki, és hasonló reakciókat kapok. :)

Márpedig a füttyögés igenis egy bunkó szokás, mert lehet máshogy, kulturáltabb módon is tudatni, hogy tetszik neked a lány. Nekem például sokkal jobb érzés, hogyha látom, hogy megnéznek, mint az ha mellé még füttyül is egyet, az valahogy olyan nem szép.

Nem mondom, hogy zaklatás, mert ha nem éri semmi bántódás a nőt lelkileg és fizikálisan, akkor nem gáz, csak én valahogy azt érzem, hogy ez olyan, hogy sokkal jobban tetszik, hogyha azt mondják, hogy "Milyen gyönyörű vagy", minthogyha azt, hogy "Háde rohadt szép vagy tee!". Lehet érezni a stílusbeli különbséget. A fütyülés alpári egy ilyen helyzetben. Ez van.

Persze ez nem azt jelenti, hogy a lánynak így kéne reagálnia, mert ezzel csak magát írja le. Nyilván nem helyes a reakciója, mert én a helyében például szótlanul mentem volna tovább.

Nem bírom, mikor a munkások úgy méregetnek, mintha egy húsdarab lennék. Még jobban utálom, ha valamilyen módon ki is nyilvánítják a tetszésüket. Az ilyenektől elborítja a vér az agyamat, remegek és felforrósodok, érzem hogy éget a szégyen. Félelmet kelt bennem, és csak el akarok szaladni. Nem szoktam visszaszólni, úgy teszek muntha nem hallanám, és szaporára vett léptekkel tovább megyek. De belül nagyon rosszul érzem magam. Nem azt érzem ilyenkor, hogy hmm, de jó, ma is csinos vagyok, hanem félek, hogy milyen perverz dolgokra gondolhat velem. Nem szoktam kihívóan öltözködni, nem teszem közszemlére sem a fenekem, sem a mellem (nem is tudnám, olyan picik), mégis napi szinten érnek ilyen attrocitások.

Egyszer, mikor még diákmunkásként dolgoztam egy gyárban (nem is volt régen, decemberben), volt egy targoncás öregember, aki olyan undorítóan és szégyentelenül bámult, egyszerűen láttam a szemében, milyen undorító, mocskos dolgok járnak a fejében, próbáltam bújkálni előle, de ugye munkahelyen ilyenre nem nagyon van esély. Hihetetlen rossz érzés volt, azt kívántam, bárcsak megsérülnék hogy hazamehessek. Szörnyű volt, és el is sírtam magam, onnantól kezdve műszak végéig nem tudtam abbahagyni a sírást. Többet nem mentem oda. Ami azokban a szemekben volt, és amit az az arc tükrözött...rettegtem, pedig csak nézett.

Félek minden ilyesmi megnyilvánulástól (legyen az fütty, duda, beszólás), sosem lehet tudni, hogy kiben mi van, és ki fog egyszer elkapni. Az ilyeneket próbálom inkább elkerülni. Ha gyanús alakot/alakokat látok, nézzenek hülyének, de inkább futva folytatom az utam...

21/L

56-os, ugyanez van velem. Soha nem értettem, akik csak mosolyognak az ilyenen, én konkrétan remegek, hogy most utánam jönnek, megerőszakolnak, elrabolnak.

Utálom, mert olyan, mintha csak másodrangú ember lennék. Mintha azzal, hogy kilépek az utcára, elvárnám, hogy mocskos, undorító emberek jóváhagyják a külsőmet.