Hátralévő életemet szeretném egyedülálló, szűz agglegényként leélni. Szerintetek menni fog?

Hogy mi értelme a kérdésnek? Nem sok, de gondoltam, ha már az egyik felhasználó kiírt egy kérdést, csak hogy eldicsekedjen, hogy meglátása szerint ő a világ legvonzóbb pasija, én miért ne írhatnék ki egyet arról, hogy épp ellenkezőleg, a legkevésbé vonzó pasi vagyok és büszke vagyok erre. Emellett, mint azt írtam, érdekeltek a válaszolók reakciói a hozzáállásomra. Az emberek érdekesen reagálnak a számukra szokatlan gondolatokra és viselkedésre és én szeretek kísérletezni ezekkel a reakciókkal. Illetve szeretek abban reménykedni, hogy ahogy én is tanulok ezekből a dolgokból, úgy talán mások látóköre is bővül egy kicsit, kicsivel nyitottabbak lesznek a szokatlanra, ami jóleső elképzelés, még ha nem is túl valószínű.

A siker pedig nézőpont kérdése. Számomra a párkapcsolat és család csak nyűg lenne és stresszforrás, ami akadályoz az olyan élet kialakításában, amivel elégedett lehetek, tehát az én életem számomra sikeresebb ezek nélkül - márpedig a saját életem tekintetében nem tudok fontosabb szempontot elképzelni a sajátomnál. Ettől még nem tartom magam jobbnak azoknál, akik számára elengedhetetlen az elégedettséghez, hogy továbbörökítsék a szem- és hajszínükért felelős dns-szakaszokat, viszont rosszabbnak sem. És az önbizalmam is teljesen rendben van, ami mondjuk nem értem, hogy nem világos az eddigi válaszaimból.

(Ja, felmerült itt még útközben egy kérdés, amire nem reagáltam. Az animéket csak most kezdtem el hosszú kihagyás után újra kóstolgatni, első körben azokat néztem meg, amik évekkel ezelőtt érdekeltek volna, de túl kicsi voltam, hogy fennmaradjak és az Animaxon nézzem őket, de azért pár újabb darab is becsúszott. Eddig végignéztem a Death Note-ot, Mirai Nikkit, Trigunt, Soul Eatert, valamint belenéztem ismerős révén a No 6.-ba és majdnem végignéztem a Noragamit. Lassan haladok, mert muszáj időt szakítanom a Star Trek TOS-ra és úgy félévente illik újranéznem a Doctor Whot is a 2005-ös évadtól kezdve :))