Éltetek már át "villámcsapás-szerű" találkozást valakivel?

Kétszer történt meg az életemben.

Az első alkalommal 18 voltam, és egy hotelben dolgoztam. Az agyam nagyon ellenkezett, főleg azért mert barátja volt a csajnak, de a szivem nem, és rá hallgattam. Bejöttem neki én is, de annyira újkeletű volt még a dolog, hogy nem tudtam hova tenni, és a végén a félelmeim eluralkodtak rajtam. Most, hogy két év után ismét talákoztam vele, hogy kíváncsiságból letisztázzam ezt a dolgot, már alig-alig éreztem valamit.

A második pedig kb. 4 hónapja. Télen felköltöztem a fővárosba, és mivel illik, bemutatkoztam a szomszédoknak, de a szemben levő nem volt otthon. Kaptam egy "tippet" arra vonatkozóan, hogy dekoratív a lány, aki szemben a szüleivel lakik. Hát bakker, egy nap épp együtt indultunk a buszhoz, és amikor megláttam már akkor tudtam hogy ez érdekes lesz, de napszemüvegben volt, így különösebb figyelmet nem tulajdonítottam neki. Eltelt két hónap amíg újra láttam, szembe jött velem a folyosón, immáron szemüveg nélkül. Azonnal bemutatkoztam, de majd kiszakadt a szivem a helyéről, és tuti, hogy ezt ő is észrevette. A következő nap elég fickósan, pöpecül kiöltözve este indultam bulizni, és megint találkoztunk, az édesanyja után jött a folyosón. Azonnal elmosolyodtam, majd ráköszöntem, miközben elfelejtettem, hogy hol vagyok. A legrosszabb az egészben az, hogy ő is elmosolyodott, megcsillant a szeme, majd lehajtotta a fejét, és halkan rám köszönt.... Azóta nem láttam, de sajnos erős az érzés, és annyira félek a szüleitől, hogy nem merek kezdeményezni. Remélem a sors úgy hozza, hogy nemsokára összefutunk, hogy tudjunk kettesben beszélgetni.

20/F

Nem.

Olyan viszont már volt, hogy egy ismerőssel addig-addig jártunk össze, hogy azt vettem észre; mintha lassan kifordulna a világom a sarkából. De szó szerint. És egyszercsak rádöbbentem, hogy ez azért van, mert szerelmes vagyok!

Nna, az a felismerés tényleg ilyen villámcsapásszerű dolog volt. :)

A barátommal ez volt. Azt mondta hogy mikor meglátott azonnal tudta h én kellek neki, két hétig csak rám tudott egyfolytában gondolni.

Érdekes h én a nevét hamarabb láttam leírva vagy egy héttel azelőtt h találkoztunk. És arra gondoltam vajon ki lehet ő, tetszett a neve, olyan volt mintha ismerős lenne. Nekem sok idő kellett hogy rájöjjek h nagyon szeretem. A magam által felállított szabályaim szerint ő egyáltalán nem nekem való. Kb 2-3 hónap múlva rájöttem h mégis.