A nők miért tagadják le hogy elsősorban a pénzesebb férfiakat kedvelik?

Én ezt inkább kijaviitanám arra, hogy

a nők nagy része elsősorban azokat a férfiakat kedveli, aki önerőből, a saját munkájából, vagy tehetségéből képes anyagi, és egzisztenciális biztonságot nyújtani önmagának, és esetleg a partnerének, családjának is.

Aki semmiféle olyan adottsággal nem rendelkezik, amivel az előbbieket elérje, az bizony tényleg komoly hátránnyal indul.

egyebkent nem tudom mit vagy kiakadva, en egy olyan kommentet sem latol, ahol teged butaztak le...valamiert magadra vetted. egyebkent sajnos az IQ nem minden, inkabb a muveltseg a fontos es hogy tisztaban legyen a vilag dolgaival es ne el lehessen vele beszelgetni ugy, hogy meghallgatja a masikat es elgondolkodik. de ez rolad lassuk be, nem mondhato el...egy okos, ertelmes ember nem mond ilyet, hogy minden no a penzre megy...:)

de ha mar a mi apukank butazasanal tartunk..kedves kerdezo, te anyukadat is le penzehesezed ? :)

Nem a buta tökségről volt szó. Nekem is 130 feletti az IQ-m, de ez nem is számít. Én nem azt állítom, hogy aki szakmunkát végez, az csakis buta lehet. Azt állítom, hogy még nem találkoztam ilyennel. Attól még lehetnek kivételek (bár egyenlőre nem mondhatnám, hogy meggyőztél).

Amúgy ezt a kérdést már feltetted korábban. Akkor is válaszoltunk rá sokan, csak törölték. Akkor is az volt a véleményem, hogy nem a fizikai munkával van baj. Azzal van a baj, hogy nem akarsz többet, megelégszel az alapvető biológiai szükségletekkel.

Én szeretek színházba járni, és nem mindig olcsó a jegy jó helyre (most vettünk a párommal a Madách színházba két jegyet, több, mint 10000 ft-be került. Egy minimálbérből tengődő valakinek valószínűleg ez problémát okozna). Szeretem, ha nem probléma egyszer-egyszer elmenni étterembe vagy bármi olyan helyre, ami pénzbe kerül. Én magam is hozzáteszek, a magam részét a legtöbb esetben én fizetem, de ha a párom nem engedhetné meg magának? Kellemetlenül érezném magam, hogy olyan kívánságaim vannak, ami az ő pénztárcáján túlmutat. És nem mondhatnám, hogy olyan nagyon luxus színvonalon élnénk. Albérlet a város egy jobb kerületében, 10 éves használt autó, ezek azért nem kifejezetten olyan dolgok, amik csak a legfelső kategóriának jutnak.

De ha mindezekre neked nem lenne igényed, sőt, felháborodnál, hogy nekem ilyen kívánságaim vannak, te jól érzed magad a kis pénzecskéddel és mindeneddel, akkor nem tudnék veled mit kezdeni. Abban igazad van, hogy a legjobb dolgok az életben azok nem kerülnek pénzbe- a szerelem, a törődés, tisztelet, stb, ezek nem olyan dolgok, amikért fizetni kell (jobb esetben). De hogy megtöltsd az életed tartalommal, ahhoz már szükség van anyagiakra. Ha csak összebújsz valakivel és megnézel egy filmet, hát már az áramért vagy az internetért, hogy letöltsd a filmet, is fizetned kell. Ne adj' isten ha véletlenül moziba mentek.

Ha valaki egy nagyon alap életszínvonalon reked és nem is AKAR onnan kimászni, az nagyon negatív dolog.

Én a jövőben szeretnék gyerekeket. Többet is. Nem szeretném azt a helyzetet megélni, amit az én anyám volt kénytelen velem, hogy ha csokit kér, vagy valami, akkor azt mondjam neki, sajnos most nincs rá pénz, nem lehet. És nem nevelő célzat miatt. Hanem mert tényleg. Ehhez viszont a mai gazdasági helyzetben vagy rohadt szerencsésnek kell lennem és marha jól keresni egyedül is, vagy, ami életszerűbb, olyan párt találni, aki hozzám hasonlóan legalább az átlagfizetést megkeresi.