Mindenkinek adni kell esélyt - vagy mégse?

A kérdésem egy nemrégiben velem megesett konkrét sztorihoz kapcsolódik.

Történt ugyanis, hogy egy már korábban megismert sráccal nemrégiben jobban összébbmelegedtünk - konkrétan szexvolt. Részemről időmúlatás és kikapcsolódás volt a dolog. Úgy voltam vele, hogy egész szerethető is lehet a fiú, bármi lehet attól függetlenül, hogy úgy mindent összevetve totál különbözőek vagyunk, és amúgy is, egy esélyt mindenki megérdemel. Viszont pár héten belül "szakítottam" is vele, mégpedig amiatt, mert nem egyezik a jövőképünk. Pontosabban szólva én kimondottan pedofób vagyok, irtózok a gyerekektől, minden lehetséges úton harcolok ellene, hogy nekem bármikor is legyen (nagy vágyam az elköttetés, de azt 35 év vagy 3 gyerek alatt nem csinálják tudtommal). Egy délután egy park mellett álltunk ezzel a fiúval, amikor kitelepült oda egy pár anyuka egy rakás irtózatosan neveletlen, őrjöngő gyerekkel. Én kértem, hogy menjünk innen inkább. Megkérdezte, miért, mire mondtam, hogy nem bírom ezt elviselni. Kérdezte, hogy miért, nem szeretem a gyerekeket? Közöltem, hogy nem. És akkor ott elkezdett győzködni, hogy de nézzem már, milyen édesek, meg aranyosak (ismétlem, üvöltő, hisztiző, őrjöngő, trágárul beszélő teljesen neveletlen kölykökről beszélek, de a normális gyerekekben sem látok semmi különösebb aranyosságot). Hát mondom kösz, inkább kihagyom, menjünk. Ez már megérintett kissé, de később a jövőbeni terveinkről beszéltünk, csak úgy általánosan, ekkor jött föl, hogy én nagyvárosba akarok költözni a közeljövőben, ő viszont kertes házat akar, nem akar "panelpatkány" lenni. El is kezdett győzködni, hogy jó lesz az nekünk(!), majd ő nyírja a füvet, nekem nem kell törődnöm vele, a gyerekeknek is jobb lesz a kert. Mondom mivan?! Hát a jövőbenieknek... Közöltem, hogy ez mind szép, és jó terv, csak ne szőjön már bele engem is, mert engem ugyan nem érdekel, honnan szed gyerekeket, de hogy én nem szülök neki (se senkinek), az biztos. Megkértem, hogy ne raboljuk tovább egymás idejét, és otthagytam, azóta nem beszélünk.

Mindez 3 hét után történt.

Többek szerint hülye és önző voltam, hogy nem adtam nem adtam esélyt neki. Szerintem pedig ha már az elején kiderül, hogy nem egyezik a jövőkép, akkor nincs értelme erőltetni.

Mennyiben van igazam? Van egyáltalán? Érdemes várni, hogy a másik hozzánkcsiszolódik-e, ha amúgy jól megvagyunk, de egy igen lényeges kérdésben nem egyezünk?