Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mindenkinek adni kell esélyt - vagy mégse?
A kérdésem egy nemrégiben velem megesett konkrét sztorihoz kapcsolódik.
Történt ugyanis, hogy egy már korábban megismert sráccal nemrégiben jobban összébbmelegedtünk - konkrétan szexvolt. Részemről időmúlatás és kikapcsolódás volt a dolog. Úgy voltam vele, hogy egész szerethető is lehet a fiú, bármi lehet attól függetlenül, hogy úgy mindent összevetve totál különbözőek vagyunk, és amúgy is, egy esélyt mindenki megérdemel. Viszont pár héten belül "szakítottam" is vele, mégpedig amiatt, mert nem egyezik a jövőképünk. Pontosabban szólva én kimondottan pedofób vagyok, irtózok a gyerekektől, minden lehetséges úton harcolok ellene, hogy nekem bármikor is legyen (nagy vágyam az elköttetés, de azt 35 év vagy 3 gyerek alatt nem csinálják tudtommal). Egy délután egy park mellett álltunk ezzel a fiúval, amikor kitelepült oda egy pár anyuka egy rakás irtózatosan neveletlen, őrjöngő gyerekkel. Én kértem, hogy menjünk innen inkább. Megkérdezte, miért, mire mondtam, hogy nem bírom ezt elviselni. Kérdezte, hogy miért, nem szeretem a gyerekeket? Közöltem, hogy nem. És akkor ott elkezdett győzködni, hogy de nézzem már, milyen édesek, meg aranyosak (ismétlem, üvöltő, hisztiző, őrjöngő, trágárul beszélő teljesen neveletlen kölykökről beszélek, de a normális gyerekekben sem látok semmi különösebb aranyosságot). Hát mondom kösz, inkább kihagyom, menjünk. Ez már megérintett kissé, de később a jövőbeni terveinkről beszéltünk, csak úgy általánosan, ekkor jött föl, hogy én nagyvárosba akarok költözni a közeljövőben, ő viszont kertes házat akar, nem akar "panelpatkány" lenni. El is kezdett győzködni, hogy jó lesz az nekünk(!), majd ő nyírja a füvet, nekem nem kell törődnöm vele, a gyerekeknek is jobb lesz a kert. Mondom mivan?! Hát a jövőbenieknek... Közöltem, hogy ez mind szép, és jó terv, csak ne szőjön már bele engem is, mert engem ugyan nem érdekel, honnan szed gyerekeket, de hogy én nem szülök neki (se senkinek), az biztos. Megkértem, hogy ne raboljuk tovább egymás idejét, és otthagytam, azóta nem beszélünk.
Mindez 3 hét után történt.
Többek szerint hülye és önző voltam, hogy nem adtam nem adtam esélyt neki. Szerintem pedig ha már az elején kiderül, hogy nem egyezik a jövőkép, akkor nincs értelme erőltetni.
Mennyiben van igazam? Van egyáltalán? Érdemes várni, hogy a másik hozzánkcsiszolódik-e, ha amúgy jól megvagyunk, de egy igen lényeges kérdésben nem egyezünk?
válasza:
válasza: válasza:Szerintem se erőltesd. Ovis korom óta tudom, hogy sosem lesz gyerekem. Ez soha nem is változott. Egyszerűen elképzelhetetlennek tartom. Tinikoromban mindenki mondta, hogy ez változni fog a későbbiekben, de ez irtózat annyira mély bennem, hogy tuti így marad.
Jól tetted, hogy nem vártál, mert ez nagyon lényeges dolog. Amin nagyon nehéz lenne változtatnia bárkinek is. 22/L
válasza: válasza:El se hiszem, hogy van olyan nő aki nem akar gyereket...
Nekem eddig pont olyan barátnőim voltak, akik pár hónap, fél év után már a gyerek csinálásról beszéltek.
Persze én sem akarok gyereket, mert egyszerűen nem szeretem a gyerekeket, és nem fér bele az életembe az hogy gyereket neveljek.
Szóval én is inkább véget vetettem, a kapcsolatoknak egy idő után, mert nem fogom évekig azt hallgatni hogy gyereke k stb...
Minek erőltetni ami 1000% hogy hosszú távon nem működik soha.
válasza:ez nehéz kérdés. attól is függ, hány évesek vagytok, milyen közel van az az idő, amikor a családalapításra és hasonlóra sor kerülne (legalábbis a srác mikor gondolja).
mondanám, hogy attól is, mennyire erős az elhatározásod, de ez hülyeség. sok esetben eljön az idő, hogy az emberek meggondolják magukat. nem tudom, biológia-e vagy ilyesmi, nem akarok hülyeséget mondani. én is úgy voltam vele, hogy tutifix nem lesz gyerekem. de nagyon-nagyon sok ideig. aztán a szerelmem is megjegyezte, hogy majd ha ez meg az lesz, meg lesznek gyerekeink... én meg: mi?! erről én miért nem tudok? megbeszéltük, hogy én nem akarok, ő meg alapnak veszi, hogy lesznek gyerekei. végül annyiban maradtunk, hogy majd eldől. nem firtattuk ezt tovább. a mai napig sem. de ennek hatására, talán kicsit kényszerből, próbáltam barátkozni a gondolattal. volt, hogy úgy voltam vele, hogy igen, akarok (nem ennek a hatására). voltam egy anyák napi ünnepségen, ovisok csinálták, és amiket elszavaltak, ahogy anyukájukhoz futották, ahogy mondták, hogy ő nekik van a legjobb, legszebb anyukájuk, teljesen meghatódtam és szerintem ez egy olyan dolog, amiért érdemes lehet élni, egy olyanfajta szeretet, amit sehonnan máshonnan nem kaphatsz meg. de ez csak az én nézőpontom. nálam ez még mindig instabil téma, néha akarok, néha nem, de legtöbbször csak inkább nem akarok ezen gondolkozni.
a lényeg, hogyha még fiatal vagy (márpedig gondolom akkor a 35-öt még nem érted el, ami azt jelenti, hogy nem vagy semmiről lekésve), változhat ez a dolog.
talán egy részletesebb elbeszélgetés elkéne, ha akarsz valamit a kapcsolattól. illetve alternatívák feldobása: pl egy bizonyos korú gyerek adoptálás.
mondjuk szerintem elég korai ennyire előre tervezni, mikor még alig voltatok együtt. persze megértem, hogy ez a téma csak úgy felvetődött és téged megijesztett.
igazából el kell döntened, megér-e neked ennyit. és abba is bele kell gondolnod, hogy valószínűleg a férfiak nagy százaléka is előbb vagy utóbb gyereket fog akarni.
válasza: válasza:3-as vagyok:
Szerintem még mindig jobb vagyok, mint azok akik azért akarnak gyereket, hogy gondoskodjon vki róluk, amikor megöregszenek. Ez a legkevésbé önző dolog. Nem lennék jó anya. Ezt tudom magamról, így nem teszem tönkre a gyerekem életét azzal, hogy megszülöm, mert ez a beszűkült társadalom nem tudja megérteni, ha vki egyszerűen alkalmatlan a gyereknevelésre. Hány gyerek kerül nevelőintézetbe? Hányat vernek a szülei? Stb. Kevesebb idióta lenne, ha nem szülne minden ember csak, mert szeretné, ha gondoskodnának róla öregkorában.
válasza:8: Kicsit beleképzelsz dolgokat. Nem csak azért akarok gyereket, hogy valaki foglalkozzon velem ha öreg leszek, csak ez is egy fontos szempont.
Azt meg nem hinném, hogy rossz anya lennél. Miből gondolod? Ha látod, hogy mások mit rontanak el, akkor te ezekre odafigyelnél és kész. Persze tiszteletben tartom a véleményedet, csak nem értem.
Szerintem egyáltalán nem fontos szempont, hogy ki foglalkozik majd velem/velünk. Kit érdekel? :)
Az majd akkor lesz. Ennél önzőbb érv valóban nemigen van.
Egyébként igen, fiatal vagyok, pont ezért nem árulom el, pontosan mennyire, de nem, nem 18-19 éves, sajnos, az már régen volt :) A srác egy évvel fiatalabb nálam,jóformán egykorúak vagyunk annyi különbséggel, hogy én dolgozom, ő meg nemrég ült vissza az iskolapadba érettségizni, mert eddig csak a szakmája volt.
Viszont a fiatal fizikai korom (mert lélekben valahogy sokkal öregebbnek érzem magam - nem idősnek, öregnek) ellenére ismerem magam annyira, hogy tudom, mi az, amiben később meggondolhatom majd magam, és mi az, amiben nem.
Ebben a kérdésben nem fogom. Nem egyszerűen nem akarok, hanem szabályosan irtózom tőlük. Szakember ugyan nem látott, mert talán (még) annyira nem súlyos, és nem is zavar különösebben a dolog, de ez már nem egyszerű "nemszeretemagyerekeket-lázongás" egy fiatal nőtől/lánytól, ez pedofóbia. Mert ilyen is létezik :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!