Manapság már miért számít cikinek, ha valaki verset ír a kiszemelt lánynak, vagy lerajzolja, megfesti?

Nálam attól függ a dolog, hogy szerelmes vagyok-e az adott illetőbe vagy sem. A volt barátom, akivel 20 éves korom táján másfél évig jártam, nagyon ügyesen rajzolt, és egy absztrakt városképet készített nekem szülinapomra, amin én is rajta voltam távolról. Nagyon örültem neki, és sok évig kint volt a falamon, még akkor sem vettem le, mikor új kapcsolataim lettek, mert annyira tetszett. Egyszer egy aktot is rajzolt rólam emlékezetből, ezt nem tettem ki, de eltettem magamnak és örültem neki. Viszont volt később pl. egy olyan próbálkozás egy másik fiú részéről, hogy művészien megphotoshopolt rólam egy portrét és elküldte nekem, na, attól borsódzott a hátam, mert bár kedveltem őt, de nem tudtam volna beleszeretni, és éreztem, hogy ez a mű csakis azt jelentheti, hogy ő sokkal többet érez irántam, mint én iránta. Ez pedig nagyon kellemetlen, kínos érzés volt. Most már házas vagyok, és a férjemnek gyakran készítek magam ajándékokat (varrok, barkácsolok), mindig sokkal jobban szokott neki örülni, mintha valamit vettem volna neki, nem érzi kínosnak.