Manapság már miért számít cikinek, ha valaki verset ír a kiszemelt lánynak, vagy lerajzolja, megfesti?

Szerintem egyáltalán nem ciki és nem is gáz. (Amikor a barátomtól kapok verseket, akkor mindig meghatódom rajta és nagyon tetszik, mert tőle van, bele tette szívét-lelkét, és minden érzelmet beleírt.)

Inkább fogalmazzunk úgy, hogy manapság átalakultak az udvarlási szokások és sokak számára ezek az érzelemkinyilvánításos módok furák, én nem tudják hova tenni. Régen ez még divat volt, mára sajnos nem. De azért vannak, akik még értékelik azokat a szerelmes verseket, amiket a párjuktól kapnak.

Én magam is alkotok, de nem szeretném, hogy egy fiú ilyen gesztussal próbálna közeledni. Ha magának megtartja, nyugodtan, de úgy, hogy órákat ül egy ilyen mű fölött, aztán nekem adja, egész egyszerűen nem.

Ha mondjuk kávézunk, és akkor gyirsan lefirkant egy szalvétára, vagy csak pár sort ír, az aranyos, de a "múzsa" szerep kellemetlen lenne.

17L

Mert nem tanítják meg az embereket a művéstet értékelésére. A suliban a rajz óra unalmas, nyűg. Osztálykiránduláson kiállításra, múzeumba menni unalmas, fárasztó. Irodalom órán semmi (de semmi) érdekeset nem mondanak az írókról - csak a tankönyvben leírt száraz témákkal traktálják az embert vagy a saját elképzeléseikkel az alkotásokkal kapcsolatban. Egyszerűen elveszik az ember kedvét. És ezzel, nem csak hogy nem tudnak mit kezdeni a jószándékkal, de hozzászólniuk is nehéz. Nem tudják, hogy kéne reagálni, mert nem tanították meg őket.

Legalábbis a legtöbb esetben. Valakit viszont tényleg tökéletesen hidegen hagy a dolog.

Fiú vagyok, de van egy elképzelésem: túl modern a mai világ ahhoz, hogy egy ilyenben meglássa az értéket olyan lány, aki nem hozzád hasonló gondolkodású.

Szóval ha ő nem művészhajlamú, akkor nem fog neki tetszeni, mert nem fogja tudni értékelni se.