Hogyan tanultatok meg Élni, és nem túlélni?

Rossz szó a küzdeni. A küzdeni szó általában nehéz fájdalmas megviselő dolog. Tényleg az él aki nehéz fájdalmas és megviselő dolgokat csinál végig? Nem inkább az aki elhiszi, hogy képes rá ezáltal szenvedés nélkül végig tudja csinálni ugyanazt?

Nem tudom, hogy én élek-e vagy túlélek, de azt tudom, hogy addig nincs gond, amíg jó dolgokat teszek. Nem féltem önmagamat, a lelkem nem hal meg soha, max testet cserél, és ez az ami erőt ad ahhoz, hogy küzdelem nélkül tegyem a dolgomat. A legtöbb ember küzd mert fél. Nem szabad félni. Érezni kell. Lélekkel. Mert csak azt viszed tovább. Ha én élek, akkor ez egy nyugodt érzés. Persze van benne rengeteg érzés, de félelem egyre kevesebb.

Aszerint cselekszik ahogyan jónak érzi - szerintem. Eléri amit akar, kiélvezi a sikereket, stb. Nem tulajdonít túl sok jelentőséget mások véleményének, nem korlátozza saját magát.

#4

Ezzel nem igazán értek egyet, elég sok mindent kapok "csak úgy" és ettől nem érzem ezeket a dolgokat értéktelenebbnek. Szerintem nem a küzdés ad a dolgoknak nagyobb értéket, hanem simán csak az, hogy mennyi az adott dolog "élvezeti faktora". Ez meg nem változik azzal, hogy csak úgy jön, vagy több hónapos, éves "küzdéssel" éri csak el az ember... (Mondjuk kérdés az is, kinek mi a küzdelem, pl. sokan a cél eléréséig megteendő utat is küzdelemnek fogják fel, szerintem meg az is mókás, maximum néha-néha nehezebb, de akkor sem valami borzasztó dolog. Vagy csak én vagyok túl "laza" ezen a téren és semmire nem tudok úgy gondolni, mint leküzdendő akadályra?)