Hogyan lehet túlélni ezt a szívfájdalmat?

Mondjuk ha gyereke van akkor nem volt szép dolog felzavarni a vizet. Ha csak simán házas az nem akkora gond (hátha nem illik össze a feleségével, és még könnyen megy a szakítás mert nincs gyerek) de ha már van gyereke akkor azért szerintem más a helyzet. Így ki is derült, hogy tulajdonképp magad áltattad. Az hogy visszautasított nem neked szólt, hanem a családjára való tekintettel tette.

Majd találsz mást, pár hét alatt kihevered, legalább tudod mi a szitu, tiszta a kép.

Házas és vannak gyerekei. Mi van ma? Ennyire nem tartják az emberek tiszteletben a család szentségét? 20 éves férfi létemre nem nyomulok olyan nőre, akinek van fiúja, márcsak a másik férfi megbecsülése miatt sem.

Szerelmes vagy, igen, ez valószínű. De fogd vissza magad és felejtsd el - meg lehet csinálni, akinek ilyen eddig nem sikerült, az nem akarta eléggé.

(egyébként olvass utána mekkora százalékban jellemző Magyarországra a válás... nem normális, hogy minden harmadik embernek, akit megismertem elváltak már a szülei.)

Te vagy az utolsó, akinek szégyenkeznie kell. Majdnem mindenki mással ellentétben, akik gyávák mondani vagy tenni bármit is és a "mi lenne, ha" bűvöletében élnek, aztán a "mi lett volna, ha" gondolatával halnak meg, te odaálltál elé. Az egyetlen értelmes stratégia ez. Az egyetlen, ahol van esélyed nyerni.

A nagy profit mindig nagy kockázattal jár, te vállaltad ezt a kockázatot. Erre legfeljebb büszke lehetsz, ne ostorozd magad. Sosem léphetnél tovább, ha némán vársz a mágikus pillanatra, ami persze sosem jön el, hiszen néma vagy.

Családdal a háta mögött még akkor is nagyon nehéz elérni valakit, ha minden érzelem és vonzalom kölcsönös. Ha valóban vonzódik hozzád, hidd el, hogy őt is gyötri ez a dolog, vagy rosszabb esetben az agya azonnal elpakolta a tabu kategóriába, mert neki felbecsülhetetlen a kockázata itt. Mégha vissza is utasított, nem vagyok benne biztos, hogy ez kőbe vésett dolog. Várj egy _kicsit_, hagyd az eseményeket kibontakozni, és maradj őszinte vele. Nem győzöm hagsúlyozni, hogy kicsit, ne ess abba a hibába, hogy fél évig vagy akár évekig reménykedsz valamiben.

Ha pedig kőbe van vésve mégis, sajnáld egy picit magad, húzzál le egy pohár vodkát, hallgass meg egy szomorú számot, sírd ki magad, aztán lépj túl az önsajnálaton és vedd észre, hogy van mire büszkének lenned, mert tényleg csak a bátrak nyerhetnek, és ha tovább is kell lépned, soha, soha ne csináld másképp. Ne épüljön ki ettől az esettől egy reflex benned, amitől aztán soha többé nem állsz oda valaki elé, mert abban a pillanatban megásod a saját boldogságod sírját. Néha tíz gigantikus kockáztatásból csak egy profitál, de az száznak is megfelelő mértékben. Fel a fejjel. Jól csináltad.

Családja van. Ezt tiszteletben kellene tartanod. Szerelems vagy, felejtsd el, mert családos ember. Elutasított. Jó látni, hogy van még ilyen férfi.

Mert sokkal jobb, hogy megbízható család (3 gyerek, a fiatal alig 7 éves, a alegidősebb 18) ismerősi körből egy 26 éves p.csa miatt bomlott fel? Apuci nem tudott a farkára ülni, anyuci meg nem fogadja vissza. Apuci 54 éves. Sokkal jobb, aha a szüleid elválnak, mi? Látszik, hogy otthon mi megy:)

2. válaszolóval értek egyet.. de ma már mindenkinek fontosabb a saját boldogsága úgy látom a te esetedben is. Tisztelem a férjet, hogy nemet mondott. Attól még hogy úgy vetted le hogy tetszel neki, az nem azt jelenti hogy elhagyná érted a családját. Az férfiaknak sok mindenki tetszik, de azért kötött házasságot egy nővel hogy hűséget fogadjon neki. Ezt te ne vondd kétségbe.

Nekem lelkiismeretem nem lenne egy gyerekes családba belekontárkodni.

16:36-os vagyok. A fájdalmadon nem lehet segíteni, de a szégyenérzeted tényleg felesleges. Ahogy te is mondtad, az érzelmeknek nem lehet parancsolni, és hiába tudja az agyad, hogy ezt nem kellene, ha szerelmes vagy, nincsenek ilyen kérdések. És ha lenne köztetek valami, nyugodj meg, nem a te felelősséged lenne az ő családi helyzete, hanem csakis az övé. Te vagy, ami vagy, a csillapíthatatlan érzelmeiddel, ő meg az, aki vagy beadja a derekát egy ilyen kísértésre, vagy nem. Ha megtenné és boldog lenne melletted, valószínűleg jobb apa is lenne, mint egy boldogtalan házasságban, közönyösen és fáradtan. Ha meg boldog a házasságában, akkor úgysem hagyná ott valami bizonytalanért. Szóval a felelősség terhét pakold csak le a vállaidról. És merj a szemébe nézni. Nincs bűnöd.

Másrészt pedig ha nem tanulsz meg erősnek lenni és a szemébe nézni, egy horror vár rád a mindennapjaidban, úgyhogy nincs más választásod.