Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Miért van az, hogy egy jóképű pasi mondhat bármilyen hatalmas baromságot, az a lányok szerint akkor is jópofa, míg ugyanez egy rondább sráctól ciki és kellemetlen?
Többször tapasztaltam ezt, először gimiben, aztán most az egyetemen is. A jóképű pasi beszól a lányoknak, ez lehet valami döbbenetes baromság vagy esetleg bántó és sértő, az jópofa és röhögni kell rajta, mert de vicces volt. Ha meg ugyanígy jópofizni akar egy rondább, vagy előnytelenebb külsejű csávó, akkor csak kínos csend, vagy halk nevetést vált (és ilyenkor magán a csávón nevetnek).
És azt még leszeretném szögezni, hogy értelmes és normális lányokról van itt, ezért sem értem a dolgot.
Olyan igaz, mint ahogy az is, hogy a kérdésre egyértelmű a válasz.
A kérdező meg ha ezt nem látja, akkor nagyon gyorsan szocializálódjon.
Nem vagy hülye, maximum csak azért, mert mindezt a külsőségekkel hozod párhuzamba. :)
A jelenség, amit leírsz nagyon is valós, csak éppen nem a pasi kinézete a döntő, hanem az adott körben való társadalmi helyzete. Úgy értem, ha egy pasi az adott társaságban menő, akkor a birka csajok az önálló értékrend hiánya és a megfelelési kényszer miatt automatikusan úgy gondolják, hogy ha az adott pasi mondja, akkor annak viccesnek kell lenni, mert hát az a pasi menő pasi, így amit mond, az is biztosan az - persze, ez egy hülye megfogalmazás, de ilyesmiről van szó.
Jómagam is szembesültem ezzel a kettős mércével gimis koromban, mert én is megfigyeltem, hogy a menőnek számító, de egyébként buta és jellemtelen osztálytársaim szájából baromi viccesnek találták a csajok azokat a mondatokat, amiket az enyémből szánalmasnak. Ez egyfajta előítélet: ha az adott ember amolyan fekete bárány, akkor tök mindegy mit mond, az úgyis csak hülyeség lehet, és persze, fordítva. Ez egy amolyan tipikus közösségi birkaszellem.
Mindazonáltal arra rájöttem, hogy ezzel kár vergődni. A gimis osztályom folyton azzal szívta a vérem, hogy milyen szarok a poénjaim. Érdekes módon azóta bárki, akit megismerek, azt mondja, hogy humoristának születtem, miért nem lépek fel a duma színházban. Egyszerűen levetkőztem az akkori "lúzer" sablonokat ezáltal javult az első benyomás, más társaságokban pedig tiszta lappal kezdtem. Érdekes módon ott vicces vagyok. Ez ilyen, és így is marad...
Remek észrevétel, kérdező. Az már vmi, ha egy férfi ezt észreveszi, és nem álomvilágban él + hülyeségeket beszél, ahogy a legtöbb válaszoló tette.
Az a baj, hogy nem ismered eléggé a nőket. Lehet ezt szépíteni, de tény, h a nők többsége a saját működésével sincs tisztában, ezért ilyen kérdésre sem az igazságot fogják leírni.
Szóval a legtöbb nőnél a külső a legfontosabb (és h alfahím, nagypofájű kan legyél), de erről nem is tudnak sokszor, vagy hazudnak róla. a legtöbb nő mindent a külsőd alapján ítél meg. ha megfigyeled, amikor egy nő egy férfire azt mondja,h buta, akkor a férfi ronda általában. ha egy férfi jóképű, akkor hirtelen nem lesz akkora gond, ha 2 mondatot nem tud összerakni, vagy semmi humora, mivel jól néz ki, röhögni fognak rajta. szóval hiába vagy te vicces, okos, ha nem vagy jóképű, sokkal kevesebben fognak viccesnek tartani, mint egy ostoba humortalan, de jóképű férfit. ez a legtöbb nőnél konkrétan így működik.
Minthogy a nők és a férfiak gyereknemzés céljából vegyülnek egymással, ez az alapvető biológiai motiváció, a nőnek a külsőd, a génjeid kellenek, nem a személyiséged. Azt ők majd belenevelik a gyerekbe, akibe már beleadtad a küllemed.
Ha kell nekik a déenesed, akkor a vicceiden való vihorászással adják tudtodra, amennyiben nem tartanak igényt a génállományodra, úgy igyekeznek elkerülni a közeledésed.
#15
Te nyílván nőgyülölő férfiként mindent tudsz a női létről, kérlek taníts mester! (irónia)
#16
Ezt de megmosolyogtam. :)
(részben igaz, de vannak, akiknek nem számít ha 183 cm vagy 185 helyett)
"Te nyílván nőgyülölő férfiként mindent tudsz a női létről, kérlek taníts mester! (irónia)"
Először is: a nőgyűlölő hosszú ű, a nyilván meg meg rövid i. Másodszor: nem tudod, mit jelent a szó. Aki leírja, h hogyan működnek a nők szerinte, az miért lesz nőgyűlölő? Bár mondjuk leírni sem tudod helyesen, nem csoda, hogy a jelentésével sem vagy tisztában. Harmadszor: talán ha megtanultál érvelni és helyesen írni, akkor gúnyolódj majd, így senki nem fog komolyan venni.
Felesleges ebből megint elszabadítani a nemek harcát. #15-ös ről nem gondolnám, hogy nőgyűlölő, egyszerűen csak általánosít, és sajnos van abban valami, amit mond, még ha eléggé szélsőségesen is fogalmazott.
"tény, h a nők többsége a saját működésével sincs tisztában, ezért ilyen kérdésre sem az igazságot fogják leírni."
Ez például teljesen igaz, mármint, hogy az oly emocionális nőknek többnyire ideájuk sincs a saját érzelmeik működéséről. Ellenben a mondat azt sugallja, hogy a nőkre nem szabad hallgatni, mert nem az igazat írják, bezzeg a férfiak. Nem, a pasik sem az igazságot írják, mert a pasik meg vagy sértettek, vagy macsóskodnak többnyire.
"Te nyílván nőgyülölő férfiként mindent tudsz a női létről, kérlek taníts mester! (irónia) "
Ez sem alaptalan mondat, ezen is kár megsértődni. #15-ös mondataiból valóban süt a lenézés a nők felé, valahol teljesen érthető a fenti kijelentés.
Ezzel az egész témával kapcsolatban ott van az alapvető hiba, hogy nem vesszük tudomásul, hogy az emberek többsége, nemtől függetlenül felszínesen, a tudatalatti megfelelési kényszer nyomására hozza a döntéseit, ahelyett, hogy megismerné saját magát, és tudatosan próbálná irányítani az életét. Aztán mindkettő mutogat a másik nemre, hogy az mennyire aljas, ostoba, stb.
Igen, teljesen igaz, hogy a nők többsége abszolút nem ismeri saját magát. A döntéseit az érzelmei - amik valójában ösztönök ugye - irányítják, de a mondatait a neveltetése és a megálmodott világképe alkotja meg. Ez nem szándékos dolog, de ha ezek a hölgyek vennék a fáradságot és a bátorságot a saját jellemük és lelkiviláguk megismerésére, mindjárt más lenne a helyzet.
Így viszont egy csomó nőnél valóban teljesen reális életkép, hogy elmondja, számára az ideális pasi egy kedves, megértő és odaadó pasi, akinek a külseje nem számít, csak a lelke legyen szép. Ezek a kislánykori álmai, a neveltetése és a romantikus regények által sugallt idilli helyzet alapján formált eszménykép. Aztán meg egyszer csak az ösztönei ellenállhatatlanul vonzzák majd egy zabolázatlan, jól kinéző pasi felé, amit ő maga sem tud megmagyarázni magának, és nem is akar szembenézni azzal, hogy őt az ilyen pasik vonzzák. Ezt igyekszik még saját magának is letagadni, mert ő nem olyan csaj.
Ha megértené és elfogadná önmaga működését, akkor képes lenne az ösztöneivel harmóniában működni, így viszont úgy működik benne egy lelki folyamat, hogy tudomást sem akar venni a működéséről. Márpedig aminek a működéséről nem veszel tudomást, azt nem tudod kontrollálni sem. Helyette öntudatlanul sodródik majd a pasi felé, és igyekszik magának megmagyarázni, hogy ez a pasi olyan, mint amilyennek elképzelte. Persze, ettől még nem lesz olyan, így a csak rá is b**ik rendesen. Utána meg megint nem lesz hajlandó tudomást venni az ösztöneiről, inkább megmagyarázza, hogy a pasi átverte.
Ez idáig fantasztikusan szép sztori, a csalódott pasik meg egyetértően bólogatnak, hogy milyen jól megmondtam a frankót, mekkora p1csák a nők. De valójában mivel is jobbak ezek a csalódott pasik? Szerintem semmivel sem. Ugyanúgy öntudatlanul elsajátítanak egy értékrendet, ugyanúgy nem vesznek tudomást a saját hibáikról, ugyanúgy nem változtatnak önmagukon, csak sajnáltatják magukat egyfolytában, és a nőkre hárítanak mindent.
Mondjuk a kedvenc példám azok a pasik, akik magukat kedves, jólelkű, odaadó férfinak beállítva nyalnak egy csajnak, az adott csaj viszont helyettük egy nagypofájú, macsó bunkóval dugatja meg magát. Ezek a pasik aztán elkezdik csalódottan szapulni a nőket, mondván miért nem veszik észre azt a kedves jólelkű srácot. Ezek a pasik csak azt nem veszik észre, hogy pontosan ugyanolyanok, mint a csaj: önmagukat megalázva futnak valaki után, aki arra érdemtelen, nem viszonozza, csak jól kihasználja. Aztán meg panaszkodnak, hogy a csaj panaszkodik. Szerintem ez elég elgondolkodtató...
Ezek a pasik pontosan ugyanúgy nincsenek tisztában saját magukkal, mint az örökké szidott nők. Ahogy a nők a megfelelési kényszer miatt a menő pasikat választják, ők ugyanúgy a megfelelési kényszernek megfelelően választanak taktikát és célpontot is.
Szóval szerintem itt két eshetőség merül fel:
1: ezek a pasik a nagy önsajnáltatás ellenére pontosan olyan kib**ottul felszínesek, mint a csajok, ugyanúgy a megfelelési kényszer vezérli őket, csak ők nem macsók. Ez esetben nem a nőket kell szidni, hanem meg kell találni a módját a menő pasivá válásnak. Lehet vinnyogni a külső miatt, de a nagy diszkókirály macsók nagy része is valójában full átlagos pasi, aki nagyra gyúrja magát és menőn öltözködik.
2: ha viszont ezek a pasik nem ennyire felszínesek, és egy különleges lányra vágynak, akkor meg azért kár vinnyogni, mert nekik ezek szerinte ezek a csajok nem kellenek. Akkor mit kell rajtuk siratni? A felszínes p1csákat vigyék csak a felszínes macsók, és akkor legalább nem zavarjuk egymás köreit.
Amikor elkezdtem csajokkal ismerkedni, nem is nagyon emlékszem, hogy valaha komolyabban szembekerültem volna ezzel a történettel. Ennek szerintem az az oka, hogy nem ezen sztenderdek alapján hoztam a döntéseimet. Ha birkaként beállsz a nyájba, akkor a trendi klaszterezés alapján leszel menő, vagy lúzer. Csakhogy szerintem nem muszáj beállni! Nem kell birkának lenni, lehetsz egyéniség is.
Ha ismerkedtem egy csajjal, és megláttam, hogy az a csaj éppen egy menő diszkómájerre izgult, valahogy abban a pillanatban kiábrándultam a csajból, mert valahogy azonnal úgy tekintettem rá, mint egy ostoba libára, és innentől nem érdekelt. Innentől nem féltékenykedtem, mert nem érdekelt a nő. Épp ezért nem értettem soha, miért kell ilyen nők után sírni.
Én úgy gondolom, valóban nem vagyok felszínes ember, de engem alátámaszt az is, hogy milyen nők ragadták meg a fantáziám. Csomószor tényleg azok a csajok fognak meg, akik a többséget nem, vagy egyszerűen csak észre sem veszik. Csak a példa kedvéért gimis koromban nagyon megtetszett egy csaj, akit mindenki más egy rút békának tartott, vagy észre sem vett, mert csak csendben ült az asztal végén. Engem meg borzasztóan megfogott, mert olyan hihetetlenül karakteres nő volt, olyan szenvedélyes tekintettel, hogy az elképesztő, ráadásul ha meg néha még is megszólalt, akkor az a mondat nagyon nagyot szólt. A csaj úgy 20-22 éves korára bontakozott ki, amikor szépen el is kezdték lepni a férfiak. Utólag tudtam meg, hogy teljesen belém zúgott, mert egész életében addig én voltam az egyetlen pasi, aki nőként tekintett rá, addig soha senki nem vette észre. Végül nem jöttünk össze, mert közbejött egy tanítási szünet, én meg megismertem a feleségem. Ettől függetlenül a csaj azóta is az egyik legjobb barátom.
Tudjátok ezek a csajok ott vannak körülöttetek, ti meg szaladtok a tucatlibák után. Aztán meg ki vagytok borulva, hogy a tucatlibák tucatgúnárokat választanak maguknak. Ha olyan fene nagy egyéniségnek érzitek magatokat, akkor kár ezen hisztizni. Ha viszont a tucatgúnárok szerepére vágytok, akkor ti tucatgúnárok vagytok, csak éppen kevésbé eredményesek. Ebben az esetben pedig fejlődnötök kell, nem a libákat szidni, mert két tucatgúnár közül a szebbiket választják.
Szerintem, mielőtt nagyon lepontoznátok, gondoljátok végig...
19-es!
Köszönöm szépen az igen érdekes válaszod!
Valójában nem tartom magam nőgyűlölőnek, és nem is szoktam a nőket hibáztatni, mert nem kellek nekik. Az az igazság, hogy életemben eddig csak egyszer voltam szerelmes, egy nagyon szép lányba, aki nem viszonozta az érzéseimet. Helyettem, a csúnya srác helyett egy igen jóképű, izmos srácot választott. Igazság szerint sohasem értettem igazán, hogy mit eszik rajta, hisz az idétlen röhögésén kívül semmi érdekeset nem találtam benne, de az is igaz, hogy nem egy üresfejű izompacsirta, és volt egy nagy előnye: Már jóval előttem ismerte a lányt (igaz, hogy én előbb kezdeményeztem a csajnál).
Sajnos el kellett fogadnom a helyzetem. Annyit még elmondok, hogy nem csak a külseje miatt lettem szerelmes belé, igazán a jelleme és a magabiztosság vonzott. De nyilván egy önbizalom hiányos srác nem túl imponáló egy ilyen lánynak.
Viszont a kérdésemben szereplő jelenséget az egyetemi éveim alatt figyeltem meg. És nem csak élőben szembesültem vele, hanem úgy is, hogy a lányok előszeretettel mesélték el egymásnak ezeket a "roppant vicces" sztorikat, beszólásokat, én meg néha csak néztem, mert nem tudtam mire vélni, és sokszor belegondoltam, hogy akkor is ennyire vicces lenne, ha én mondtam volna? Emiatt gondoltam, hogy felteszem ezt a kérdést, hogy mások is látják-e ezt.
Még egyszer köszönöm a válaszod, igazán elgondolkodtató volt.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!