Beleszerettem egy házas férfiba, egyre jobban belebonyolódunk, ez kölcsönös. Lehet ebből komolyabb dolog, férfiak, volt már rá példa?

Annyira nem értem azokat az embereket akik egy-egy ilyen házasságtörésről szóló kérdésnél a sárga földig alázzák a kérdés feltevőjét. Miért van erre szükség? Szerintem mindenki a saját portáján sepregessen,senki sem szent életű!

Kedves kérdező!

Azt tudom tanácsolni,hogy várj! Az idő majd megmondja,hogy van-e közös jövőtök vagy sem. Ha még most vagytok abban a fázisban,hogy kezdetek egyre jobban belebonyolódni akkor valószínű nem tarthat ez még olyan régóta. Ha úgy dönt elválik ahhoz időre van szüksége,hiszen azért egy 20 éves házasságot befejezni nem olyan könnyű,még akkor sem ha az a házasság már nem éppen a legjobb.

Soha nem lesz ebből semmiféle komoly dolog. Elég szomorú, hogy negyven évesen ott tartasz, hogy azt hiszed, be tudsz túrni egy jól működő (kissé ellaposodott) házasságba és szét tudod fúrni a feleket.

Nem fog menni. Huszonvalahány éves házassággal a háta mögött sok férfi már kellően elkényelmesedik: ott az asszony, akit megszokott, aki réges-régen megkapta az összes anyai projekciót; aki főz, rendben tartja a lakást; gyereket szült, felnevelik, közös a lakás, a tartozás, a pénz, a múlt...ezer meg ezer szál köti őket össze.

És mit keresel te itt a képben? Az öregedő pasinál egy kapuzárás előtti pánikrohamában egy új pi..nát, néhány jó kamatyot, de semmi mást. Egy kis változatosság, aztán anyunak könnyes bocsánatkérés, virágcsokor, ékszer, utazás - te pedig mehetsz a francba.

Majd meglátod.

Próbálok indulatok nélkül írni, bár őszintén szólva nem könnyű. Nem csaltam meg soha senkit, tudtommal engem se csalt meg soha az aktuális párom. Nem álszenteskedem, de még így se tartom korrektnek házas emberrel kezdeni, az más kérdés hogy itt a legnagyobb gazember a pasi.

Viszont nem hiszem, hogy felrúgna egy alapvetően működő házasságot egy kalandért. A válás drága és testileg-lelkileg leginkább pedig anyagilag megterhelő folyamat, arról nem is beszélve, ha a kérdező miatt teszi jó eséllyel nem csak a feleségével, de a gyerekeivel (már ha vannak) is megutáltatja magát. Amit látok a környezetemben ez a gyakoribb meg sok ilyen ügye van az irodának ahol dolgozom. A gyerekek gyakran árulásként fogják fel ez ilyet, és ez nem feltétlen korfüggő. Én apám is kevesebb lenne a szememben ha csalná anyámat.

A szokás és a közös emlékek nagy úr, nem mondom, hogy nem volt már olyan a történelem során, hogy valaki elvált a szeretőért, de az esetek nagy többségében nem ez a jellemző. Ált. lebukás után farokbehúzva visszakönyörgik magukat a feleséghez.