Miért van ez? (szokásos omegahím picsogás) Fel nem foghatom, hogy ezt mégis hogy gondolják?

utolsó: pasim sem bunkó alfahím és valamilyen szinten ő is félénk, de valahogy még is megtaláltuk egymást. nem gazdag és a fogai miatt elég sokaknak nem jön be, de én ezt lesz---rom, mert az a lényeg, hogy nekem tetszik.

össze kéne szedni magad.

Üdv!

A háttérsztori érdekelne azért, hogy mire ez a felindulás. Szóval egy komoly kapcsolatra alkalmatlan férfivel akadtál össze, aki prostikhoz jár, és nem kellettél neki?

Szerintem tudom a választ a kérdésedre. 26 éves vagyok, és eddig szinte kizárólag olyan nőkkel találkoztam, akik egyszerűen teljesen kifordultak magukból egy ilyen, akár látszólagos visszautasítás miatt, és onnantól kezdve teljesen odavoltak értem. Szinte megőrültek. A nők többségét szerintem megőrjíti ha elküldik őket.

Főleg a szép nőkét. Ugyanakkor itt a csapda is, legutóbbi barátnőmmel lévő sajnálatos eset.

Sokáig barátok voltunk, eleinte én hívogattam bulikra, ide-oda, de mint barátnő nem tudtam volna elképzelni az idegesítő stílusa miatt.(kimondottan jó nő volt amúgy) A kérdésbeli esethez mérhetően akkoriban eléggé bejött nekem ez a magányos farkas jelleg, fesztiválok, szabadság, semmi komoly kapcsolat (nem, nem jártam prostihoz... csak élveztem a függetlenséget)

aztán fél év után kinyögte, hogy ezt nem bírja tovább, jöjjünk össze, ne gyilkoljam a lelkét, döntsek. Én csak nevettem rajta, hogy hát eddig is csak barát volt, az égvilágon nem akartam tőle semmit. Kifejezetten flegma voltam vele, kb le se sz**tam. A logika azt diktálná, hogy ellentétes hatást váltana ki, DE NEM.. Őt nem lehet visszautasítani, ilyen nincs, teljesen kizárt :D iszonyatosan felhúzta magát ezen. Főleg azon, hogy nem szeretnék éppen komoly kapcsolatot.

Aztán valahogy kialakult bennem, hogy hát miért ne, nincs akadálya, túl jó nő. Lehet egy idegesítő p***csa, dehát na :) aztán egész jó lett a dolog, összejöttünk, és kezdtem beleesni. Kezdtem komolyan venni a dolgokat, tavasz volt, virágillat, hormonok stb :) Kezdtem igazi barátként viselkedni. Kedves lettem, aranyos, jófej, odaadó... és valahogy kész, itt elvágtam magamat. Innentől én lettem az alárendelt. (Soha, de soha többé nem követem el ezt a hibát, hogy túl kedves 'niceguy' leszek.) Aztán már nem volt olyan a dolog. Egyszerűen így már nem voltam izgalmas douchebag, aki visszautasítja, flegmázik, és nem foglalkozik vele. Így már, hogy megkapott, már nem voltam érdekes. Hideg lett mint egy fekete kő... végül szakítottunk, és bevallotta, hogy már nem szeretett egy ideje... Hát ez a sztori.

Szép példája a női érzelmek kiszámíthatatlanságának, és annak, hogy a nők imádják..sőt megőrülnek azokért a férfiakért, akikkel képtelenek a komoly kapcsolatra, igazi douchebag-ek. Imádjátok, és a lelketek mélyén erre vágytok, még ha nem ezt mutatjátok ki :) Ha netalántán meg összejönne egy komoly, és tényleg jófej a srác is, akkor előbb utóbb eléri a végzete :D

Örülök, hogy azt, aki a barátod képes vagy idi_óta pi**__csaként jellemezni, ilyen barátok mellett nem kellenek ellenségek, de tényleg.

Másrészt pedig vannak ILYEN nők, de nem minden nő ilyen. Ha velem tahó vagy, max 'nyádba küldelek vissza, hogy az övé lesz az utolsó pun___ci, amit életedben látni fogsz, nem majd még rohanok utánad. Ezzel a macsó szöveggel max az ilyen lelki nyomorultakat nyugtatgathatod. Akiket szintén körbe fognak röhögni.

Bocs, kicsit lehet fellengzősen fogalmaztam. Nem volt célom megbántani senkit.

A fent jellemzett leányzó pedig rászolgált a jelzőkre, bár ezt csak utólag mondhatom. Tipikus rózsaszín világban élő p***gó lány volt, akivel semmi komolyabb témáról nem lehetett beszélni, közben meg nagyon értelmiséginek próbált feltűnni, csak nem volt mögötte semmi. Viszont túl szép volt :)

Kicsit szerencsétlenül fogalmaztam. Nem voltam soha agresszív, vagy bunkó. Csak nem foglalkoztam vele, nem ők kísértem haza, hanem más lányt, nem alázkodtam be, nem lettem papucs, ha kellett keményen megmondtam a véleményemet. Tehát egyáltalán nem úgy alakultak a dolgok, ahogy a kisasszony szerette volna :)

Viszont azt látom, hogy nagyon nagyon sok tényleg értelmes aranyos lány hagyja magát súlyosan alsóbbrendűnek kezelni. Sőt még be is jön nekik ez a dominancia. Ennek ellenére én mondhatom nekem nem működik ez a stílus. Mindig túl beleszeretek a lányba, és egy kedves, aranyos srác leszek, aki rettentően megszívja, mert ezt kihasználják és elkezdenek uralkodni rajtam. Valahogy minden barátnőm domináns túl erős nőként kezdett viselkedni, ahogy "kedvessé váltam".. és onnantól elveszett a férfibecsületem. Miért van ez az uralkodási vágy a másikban? Ha nem a férfi uralkodik, akkor a nőnek kell?

Szóval ez egy kétélű fegyver. Értem, hogy ti nem ilyenek vagytok, de ez egy nehéz kérdés. Szerintem nincs szükség se feminizmusra, és se hímsovinizmusra. Egyszerűen egyenrangú felekként kéne viselkedni. Nekem is csak ez az egyetlen vágyam van már régóta, végre valaki olyannal találkozni, aki nem akar bepapucsítani, nem dagad benne a női öntudat... és itt az ellentmondás, hogy eddigi összes barátnőm igényelte az erős határozott férfidominanciát titkon (mert a tapasztalat ezt mutatta) ugyanakkor kifelé az erős amazont mutatták, akik mellett egy rossz szó és kitépi az agyamat :)

Komolyan összetenném a két kezemet, ha megélnék valaha egy olyan kapcsolatot, ahol nem akar dominanciát senki, nincs besértődés totál apróságokon, hanem teljesen egyenrangúak vagyunk, de persze a férfi férfiasan határozott (igen megtanultam a leckét), a nő pedig nőiesen gyengéd is tud lenni. Pedig nem vagyok egy ronda gnóm, van komoly életcélom, érdekes szenvedélyeim, nem vagyok egy bunkó paraszt, és érzelmek nélkül a szex se megy... volt négy barátnőm, de vagy nem bírtam velük, vagy elmúlt a "tűz" fél éven belül. Kicsit valahol bele is fáradtam már ebbe az egészbe, és megint itt a magányos farkas korszak. Az a legrosszabb, hogy jól érzem így magamat. Pedig tudom, hogy vannak normális, értelmes lányok, csak azt nem, hogy hol keressem...

23-ra még: "Örülök, hogy azt, aki a barátod képes vagy idi_óta pi**__csaként jellemezni, ilyen barátok mellett nem kellenek ellenségek, de tényleg. "

Az igazság az, hogy elejétől kezdve eléggé ellenszenves volt, de különösebben nem volt bajom vele. Erős túlzás volt részemről, hogy barátnak neveztem az előbb. Társaságban kellemesen elvoltunk, de nem tudtam volna elképzelni, hogy mondjuk a barátnőm legyen. Persze csak elérte valahogy furmányos eszközökkel, női feketemágiával, hogy belészeressek :) (ezért ne tépjétek le a fejemet, csak vicc volt)