Miért hasonlítok mindenkit hozzá? Normális ez? Meddig fog tartani?

Tavaly tényleg azt hittem, ő is így érez. Viszont volt rá példa, hogy 24 órát töltöttünk kettesben (igen, éjszakát is), és semmi nem volt. Akkor teljesen elbizonytalanodtam. Ja, és azt hozzá kell tenni, hogy nekem akkor még volt egy rosszul működő kapcsolatom, amit nem zártam le, csak húztam, mint a rétestésztát. Tuti, ezzel rontottam el, ha esetleg tényleg akart volna valamit. Úgy konkrétan nem merem megmondani neki, hogy mi van, mert nem akarom elveszteni a barátságát, illetve roppant kínos lenne utána egy társaságba járni. Ja, amúgy tegnapelőtt este buliban voltunk, ahol eléggé durván berúgott, és kétszer volt olyan, hogy egymással szemben álltunk, és egyszer csak magához húzott, és homlokon puszilt. Meg tettem neki egy szívességet az est folyamán, amit kétszer is meghálált 2-2 puszival, öleléssel. Aztán hozzám közel hajolva, hogy más ne hallja, azt mondta, nem sokára elutaznak a szülei, és akkor egy teljes napot rám szán ezért cserébe, amit tettem, de a többieknek ne mondjam, mert akkor ők is tuti jönni akarnak. Viszont azt is mondta, hogy ezt másnapra tuti elfelejti, szóval majd írjak neki smst még másnap, ahogy felkeltem. Nem tettem meg, tök cikinek éreztem. És szerintem nem emlékszik rá. Istenem, annnyira jó volt... De tuti, hogy csak az alkohol miatt, és tuti, nem emlékszik. :(

Elvileg csomó embernél nem úgy működik az alkohol, hogy bátrabban kimondja, amit érez, hanem felnagyítja az érzéseit, és azt mondja, de közben meg fele sem igaz. :/ Nem tudom, most melyik állhat fenn. Jézusom, nagyon szeretném... de félek. Mindig is féltem az ilyentől. Tavaly is. Szánalmas vagyok. Szerdán egyébként elvileg megyünk Szegedre az egyik ott tanuló barátunkhoz bulizni, én, ő, plusz egy másik barátunk autóval. Kíváncsi leszek... Szerintetek hogyan viselkedjek, mit csináljak, mit mondjak? :/ Nem hiszem el, hogy 19 évesen még mindig ezen a szinten vagyok.

Ő is 19, szeptemberben tölti a 20at. Középiskolában 8 évig voltunk osztálytársak, így lettünk barátok, aztán meg...

Most azon agyalok, a közeljövőben csak meg kéne kérdezni, hogy mikor utaznak el a szülei. Vagy mégsem? Szombat este, mikor mondta, kérdeztem, mikor, de azt mondta, nem tudja még, az biztos, hogy nem ezen a héten. Azon gondolkodom, talán jövőhéten rá kéne kérdeznem, hogy hogy áll a dolog. Szeretnék vele lenni egy napot. Viszont ha meg nem emlékszik, az tök gáz, nem? Ha meg mégis emlékszik... nem fogja nyomulásnak venni? :/ Jajj, Istenem, de hülye vagyok.

Na, megtörtént a buli. Hát, érdekes... Eleve az volt, ő nem is töltött velünk, csak kb fél órát, aztán mint kiderült, van neki Szegeden egy csaj, akit kb egy hónapja fűz és űgy tűnt, komolyat is akar tőle... Na, ott tökre elment mindentől a kedvem, kettesben hagytuk őket, mi meg ittunk. Reggel mikor visszajött a barátunk albérletébe, mondta, hogy nem szexeltek, mert a csaj nem hagyta, meg stb. Erre kérdezte az egyik barátunk, hogy akkor most mi lesz? Ő meg mondta, hogy ezen gondolkodott, és arra jutott igazából, hogy nem akar tőle komolyabbat, de azért majd még keresni fogja. Ja, meg elvileg úgy akart tőle "komolyat", hogy tegnap is dugott valami csajt, akinek amúgy van pasija. Nekem ez így kicsit sok info volt egyszerre, egy világ omlott össze bennem. :D Annak viszont örültem, hogy úgy gondolja, mégsem akar tőle komolyabbat. Reggel végül egymás mellett feküdtünk az ágyban, mert egyik barátunk szerint: A társaságból én nézek ki a legjobban vele (mondjuk a többiek srácok). :D Aztán végül hazafelé a kocsiban a harmadik srác elaludt a hátsó ülésen, csak én meg ő voltunk fent. Csak pár mondatot beszélgettünk, inkább zenét hallgattunk, énekeltünk, cigiztünk, ittuk a reggeli életmentő kávét :D Igazából én készültem a nagy kérdésre, negyed óra után össze is szedtem minden bátorságom, és megkérdeztem, mikor utaznak el anyukájáék. Mondta, hogy úgy volt, hogy ma, de nem, majd csak holnap, meg ki tudja, hány napra. Erre még bátortalanabbul megkérdeztem, hogy emlékszik-e, miért kérdeztem. Mondta, hogy igen, tudja, mit beszéltünk (hogy majd akkor egy napot rám szentel), mert bár részeg volt, de a fontos dolgokra mindig emlékszik, tök mindegy, mennyit iszik. Ez tök jól esett, végül a "fontos dolgot" arra javította, hogy: mindenre emlékszik, amit részegen kimond, csak az apróbb dolgok szoktak kiesni neki. Mikor beértünk a városba, engem raktak ki először, mikor megálltunk a ház előtt, felkeltettük a hátul alvó srácot, hogy ő majd beül az anyósülésre a helyemre, Amikor a srác kiszállt a kocsiból, és várta, hogy kiszálljak, Ő rám nézett, és ezt mondta: Akkor szia, örülök, hogy eljöttél. Erre én tök idiótán megkérdeztem, hogy tényleg? :D Mondta, hogy: Igen, bár igaz, hogy a lány miatt most így nem töltöttünk el együtt sok időt, nem tudtunk úgy beszélgetni, de maga az út is tök jó volt. Mondtam, hogy majd bepótoljuk a beszélgetést, erre ő mosolygott, mondta, hogy igen, aztán puszi-puszi, és kiszálltam. Ajj, most mi vaaan? Nem tudom, hogy most csak azért ilyen velem, mert barátok vagyunk, és amúgy is egy tök úriembernek van nevelve, életemben nem láttam még ilyen udvarias és tisztelettudó srácot, vagy mert esetleg tetszem is neki. Viszont ha meg tetszenék neki, nem biztos, hogy kavarna meg dugna mással. :/ Jajj... :(