Fiatal leszbikus vagyok, középkorú családos nőt szeretek, de érzem, hogy szeret, mit tegyek?

Szia 17!

Arra gondoltam inkább privátba folytatom, elolvastam minden eddigit, és nem akarom, hogy minden itt játszódjon, végül is ez a "szerelmi életem" már olyan mint egy blog :)

Sziasztok mindenki, nyugi még semmi extra nem történt, szurkoljatok tovább, 17 kedvencem, neked megy a privát! :)

Hát "röviden". van egy másik kérdésem is itt a gyakorin, címe: Szívesen levelezgetnék olyan valakivel, aki leszbikusként családos, heteroszexuális nővel össze tudott jönni komoly szerelmi kapcsolatba. Sorstársak?

Gyakorlatilag ugyanaz a két kérdés, sztorikkal is.

Bemásolom ide a legutolsó válaszomat, amit ahhoz a kérdéshez írtam.

jaj de furán alakult ez a történet. teljesen. látom, két év telt ez azóta. - tisztára mint egy regény :) jöttek mentek telefonok, emilek, maradtak a szívecskék, a szeretem-ek, másfél éven át. Karácsony körül már nehezen viseltem a hiányát, nagyon, elviselhetetlen volt a helyzet, hogy se előre, se hátra nem megy a szekér. Felhívtam és kis híján szerelmet vallottam karácsony előtt egy nappal. csak hüppögtem a telefonba, hogy mindenkinek kell egy ember, akit szerethet, meg aki fontos neki, és ő hiányzik, és fáj, hogy nem látom... Hallgatott, és sóhajtott. itt abbahagytam, mert megijedtem, és nem akartam elveszíteni. pedig azt hittem, ez a vég. De másnap írt. a "vallomásomat" nem említette, csak épp minden másról írt - lényegtelen. Egy kicsit megnyugodtam, hogy nem tettem minden tönkre. arra gondoltam, most adok időt neki, és lelépek kicsit. Na és ami ezalatt történt, az bizony nem lett betáblázva. a semmi közepéből érkezett valaki. Egy ugyanannyi idős, mint a régi, egy felnőtt gyerekes, de szingli nő. és elindult vele egy párhuzamos szerelem. kettőt szerettem egyszerre hónapokig. az új szerelem baráti vonalon beindult, közben a lelkemben erősödött. És ő, akit évekig szerettem, még mindig jelen volt. a szenvedély csökkent, az elsöprő szeretet és vágy hogy vele legyek, hozzábújjak átöleljem maradt. Most nyár elején az új szerelemmel volt egy kis vitám, ami irreálisan kiborított, és azt hittem, pár hónap szerelem után elveszítem. Itt jön a fura dolog. Mivel tudtam, sejtettem, hogy plátói marad a régi, hiszen bennem is és benne is csak fájdalom volt érezni, fél év szünet után őt hívtam fel, hogy az új szerelmem által okozott lelki sebeimben vigasztaljon. És háromnegyed órán át sírtam neki a telefonba, és ő vigasztalt. nem tudom, sejti-e hogy milyen formában szeretem az újat, hiszen a szerelem szó nem hangzott el, csak a szeretem. vagy sejti, hogy szerelemről van szó, vagy nem. nem kérdezett. Akkorra már az új szerelem jelentette a szenvedélyt, míg Ő, a régi, most már tudom, ő volt nekem az igazi. Hetek teltek el utána, az új szerelmemmel kibékültem, és újra fűt a vágy felé, a kapcsolat jelenleg baráti. A régivel pedig megmaradt valami édes érzés, ami még mindig a szerelemhez hasonlítható leginkább, de már mégsem az, nincs szenvedély. Pár héttel ezelőtt hívtam Őt, a régit újra, és meséltem, boldogan hogy minden rendben van. Kérdeztem hívhatom-e még, azt mondta, hogy bármikor hívhatom, amikor akarom. aztán pár napra rá megint kiborultam valami miatt, és persze, hogy neki írtam sms-t este fél 11 kor. egy perc alatt jött a vigasztaló sms. tényleg bármikor írhattam - ahogy mondta. Augusztusban jön hogy találkozzunk, és én majd szorosan magamhoz ölelem őt, akit mindig is szeretni fogok, aki az igazi volt, aki mindig mellettem lesz, bármilyen új szerelem lesz mellette, helyette. Mert van. Az új szerelmem. és minden kezdődik elölről. Remélem a sors részben ismétli csak magát, és a kölcsönösség kialakul majd, de ezúttal valóra is válik az álom, és végre boldog lehetek. Egy cseppet sem bánom, hogy nem közeledtem a régi felé, most is mindent úgy csinálnék, ha elölről kezdhetném, hiszen ez az egy út garantálta, hogy mellettem maradjon, és ne rontsak el egy olyan kapcsolatot, ami túlélte a szerelmet...