Fiatal leszbikus vagyok, középkorú családos nőt szeretek, de érzem, hogy szeret, mit tegyek?

hallomásból: egy közös ismerős kifecsegte, elfecsegte titokban nekem, mert tudja mit érzek, - Lajos - aki az ő egyik legjobb barátja.

színt vallani: úgy értettem, hogy szemtől szembe egymásnak - mert ezt egyikünk se tette.

én huszonéves, ő ötvenen túl.

össze-vissza viselkedik velem, nem érthetően. hív lelkendezve jön, de ha szorosabbá válna, akkor elszalad. Aztán amikor nem is számítok rá, akkor nagy hévvel ír újra. Aztán megint vált, és személytelen a stílusa - ezt váltogatja. Tudja, hogy szeretem, mégsem próbál soha egyetlen cselekedettel vagy szóval lekoptatni, még akkor sem, ha azt írom hiányzik. sőt.akkor ő is jobban nyit. Mikor találkoztuk volt egy.két helyzet amikor úgy összeakadt a tekintetünk. mondom semmi konkrét nem volt, mindketten elég konzervatívak vagyunk, néha mégsem érti a családom se a viselkedését. ha le akarna koptatni, miért keres, és ha önhibáján kívül nem tudunk találkozni, miért ír olyan tragikusan hogy annyira az utolsó pillanatig várta, hogy összejöjjön. ha véletlenül összetalálkozunk akkor meg úgy megörül nekem, hogy észre sem veszi magát, hülyét csinál magából. azt már nem is merem említeni, hogy megkérdeztem egy tv-s jóst mire véljem az egészet - mert hátha ebbe nem hiszel. nyilván a jós pozitív dolgokat mondott. én nem olyan vagyok, mint egy mai fiatal, még egy csókot sem teszek olyannal, akit nem szeretek, ő is ilyen, intelligens, és szemérmes.

gúnyolódó válaszokat most nyilván kapok - de ez nem igazán érdekel.