Ki mennyire ragaszkodik az exével kapcsolatos emlékeihez (fotók, levelek, tárgyak)? Mi az ami még normálisnak számít?

Én az első hónapban csak eldugtam hogy ne ütközzek bele úton útfélen, aztán később (2-3 hónapra rá) szívtelenül kidobtam mindent. Kivéve az ékszereket, azokat nem akartam. Vissza akartam adni neki de kb. lehülyézett, hogy azt ajándékba adta és akkor még szívből adta. Nem hordom őket, nem adhattam vissza, nem fogom kidobni, viszont eladni se nagyon tudom mert leginkább ezüst... bár az órát lehet elfogom, csak azt az exanyósjelölt adta ajándékba. Nem tudom mit kezdjek velük.

De a plüssök, hasznos dolgok mentek gyerekeknek, az eltett virág meg hasonlók kukában landoltak.

Az emlékeket én sem dobtam ki. Páromtól is csak annyit kértem, hogy tegye el őket. Szerintem kidobni, kidobatni annyi, mint eldobni a múltatokat. Minek? Akkor is ott maradnak az emlékek, azokat nem lehet letagadni.

Persze mindennapos használatú fiókban való tárolásnak én sem örülnék. De be lehet dobozolni, és el lehet tenni.

Nezd, nekem is megvannak az exemtol a fenykepek, a levelek, pedig mar tobb, mint 10 eve vege es raadasul nem is szepen. En a gyerekem miatt tartottam meg oket. Mivel apuka nem tartotta a kapcsolatot vele, nem ismeri, csak keprol. Neha elkeri, megnezi a kepeket. Ha nagy lesz, elolvashatja a leveleket is.

Mas kapcsolatombol is vannak kepek - en kidobni nem fogom, a multam resze, sem szegyellnem, se titkolnom nem kell. Egy dobozban van minden, a paromat se zavarja.

Szerintem végtelenül gyerekes vagy.

Veled van, nem? Akkor mi a kérdés?

Nyilván neki kellenek a tárgyi emlékek, neked meg nem, mindenki más.

"A képek végül akkor tűntek el, amikor mondtam,hogy akkor beszerzek néhány közös képet én is az exemmel (ismerősöktől, mert nekem nincs), és akkor azt is ott tarthatjuk ugyanabban a fiókban."

Ez pedig eszméletlen szánalmas, nekem égne a fejem, ha ilyet tennék.

Sosem szóltam bele senkinek az emlékeibe, és én sem tűrtemk soha, hogy bárki is megengedje magának azt, hogy az én emlékeimmel kapcsolatos dolgaimba beleszóljon. Nekem nem kell és sosem fogom dugdosni, és minden egy szálig meg van. Még az is ami rám lett bízva és nincs okom azon aggódni, hogy egy neveletlen unintelligens ember kidobja a kukába, mert nem fogja. Még a gyermekeim is tiszteletben tartják, és hozzá sem nyúlnak, mert jól vannak nevelve, és helyén tudják kezelni a dolgokat.

A társad helyében akkora balhét csináltam volna, hogy ha már nem lettél megnevelve, tudd, hogy egy ember mit engedhet meg magának.

Én akkor is a kérdezővel értek egyet.

Persze, a múltja része, oké. Senki sem kérte, hogy felejtse el, vagy tagadja le, de a tárgyi emlékeket minek őrizgetni, sosem értettem.

Szerintem az ilyen emberek nincsenek túl az exeken, akárki akármit mond.

LEGYEN ANNYI EMLÉK ELÉG, AMENNYI A FEJEDBEN VAN, HA TÖBB KELL, OTT MÉG VAN VALAMI.

Az meg külön szánalmas, hogy mikor a kérdező hozta fel, hogy akkor ő is beszerez pár képet és odarakja a fiókba, akkor már nem tetszett az ipsének. Én itt küldtem volna el a fenébe.

Az én volt barátnőm is a kezembe nyomta az exével közös fotóalbumot, mondtam neki, hogy szerinte ez normális? Ment is a levesbe, nekem csak akkor kell valaki, ha már túl van a múlton.

"Szerintem az ilyen emberek nincsenek túl az exeken, akárki akármit mond.

LEGYEN ANNYI EMLÉK ELÉG, AMENNYI A FEJEDBEN VAN, HA TÖBB KELL, OTT MÉG VAN VALAMI."

De látod, pont ez a lényeg. TE ilyen ember vagy. Ha TE megtartod a képeket, TE nem vagy túl a dolgokon.

MÁS ember meg MÁSmilyen. Hihetsz, amit csak akarsz, attól még nem lesznek úgy a dolgok.