Mi volt a legkegyetlenebb szakításod?

2 es fel evig voltunk egyutt, kulfoldon eltunk, hazamentem 2 het szabira, addig 3 napig nala aludt egy masik csaj, aki elmeletileg a baratnom lett volna. Megetette, megitatta, jol ereztek magukat, az En autommal furikazta a lany p#csajat! Mindkettojukkel napi szinten beszeltem, es egyikuk sem mondta, hogy heeee b+, itt lakok a pasidnal/itt lakik a baratnod a lakasunkban baj-e? Ha nem tolt fel a csaj egy arulkodo kepet face-re, szerintem a mai napig nem tudnek rola! Es a parom meg a csajt vedte, hogy milyen ki elesett viragszal, stb... Csak amikor kiderultek dolgai, meglopta a fonokeit, stb... Akkor rajott a parom, hogy igazam van, de mar reges reg keso volt.

Mindket kapcsolat vegen bocsanatert konyorgott mindket srac, de en tul onzo voltam ahhoz hogy nekik ilyet megengedjek, es tul buszke hogy megbocsassak.

A mostani: körülbelül másfél hónapja szakítottunk, 4 éves kapcsolat volt. Egyik napra megbeszéltük, hogy találkozunk (végre, hiszen alig tudtunk az utóbbi időben, én egyetemista voltam egy másik városban, ő maradt itt), felhívott kettő körül, hogy "egy óra múlva érek be, szívem, szeretlek", majd mikor beért, szakított.

Annyira nem tudtam hova rakni a dolgot, hogy igazából reagálni sem voltam képes. Még meg is jegyezte, hogy milyen hideg vagyok, nem is érdekel ez engem. Ő meg itt sírt.

Nem volt tökéletes kapcsolat, láttam a hibáit, gyengeségeit, de kegyetlenségnek éreztem a részéről azt, ahogyan pontot tett a végére. Hogy azt mondja egyik percben, hogy szeretlek, hogy lejön a rokonaimhoz karácsonyozni, miközben tudta, érezhette, hogy gond van.

Úgy gondolom, annyi őszinteséget megérdemeltem volna négy év után, hogy elmondja, ha úgy érzi, már nem biztos a kapcsolatunkban, vagy bármi. Én meg lehet, hogy vak voltam, hogy nem vettem észre. Mindegy, most igyekszem összeszedni magam, és csak fel a fejjel. :) Lesz ez még jobb is, rosszabb is. 20/L