Mi volt a legkegyetlenebb szakításod?

19 éves voltam és a 4. évfordulónkon szakított velem TELEFONON, miután lebukott hogy nem is a tesójával nyaral, hanem az új barátnőjénél van már egy hete. Persze már egy hónapja jártak. Ezek után mikor azért egy magyarázatot kértem 4 év után megmondta ne zaklassam. Ott ültem kirúgtak a friss munkahelyről amin az azelőtti nap volt az első napom, én meg (elég szégyen) nem tudtam másnap bemenni és így megmondták ne fáradjak. Mondjuk elég vacak munka volt. Kb. két hétig bőgtem aztán zombi módba váltottam. Aztán így több mint 3 év távlatából jobb nem is történhetett volna velem.

Egy dolgot sajnálok, de azt baromira! Hogy nem én dobtam ki már 1 év után! Húztam vele 4 évig elviseltem a hülye természetét, de minek? Na mindegy.

22L

2 év után szex közben közölte velem, hogy hát igen az exe még igen is szerepet játszik az életében és bár úgy hitte hogy mellettem jobb neki, de nem így van. És nem is szeretett igazán. :) Fenomenális volt. Azóta ismét teper- de ez már veszett dolog. Gyűlölöm, egyszerűen. Azóta nem tudok bízni a férfiakban és inkább vagyok egyedül minthogy becsapjam magam még egy kapcsolattal.

21L.

Kb 2 hetre, elhuzott a csaj, a masodik heten mar csak napi 1x, majd a vegen, 3 napig nem is irt vissza, hazajott lattam h gep elott doglik, csomo ideig ba szott irni, meg jo h masik barat csaj tartotta a lelket bennem.

2 napara ra tali/kidobott. Gondolom vkivel osszejott ott.

Banom h nem csaltam meg!

nekem kicsit rövidebb a sztori.

küldtem neki egy képet telón, mikor a szomszédasszony lepippantott.

ez akkor volt mikor dolgozni ment, nem vártam meg h hazaérjen, a cuccaim kipakoltam, és már csak az üres lakás várta.

Tiniszerelemnek indult...10 év lett belőle ..eljegyzés, együttélés. Egy reggel elment dolgozni,és nem jött többet haza,az anyámmal üzent...a tesóját küldte el a cuccaiért. :(

...a legrosszabb az volt,hogy az utolsó fél évben az önértékelésem,az önbecsülésem és önbizalmam a béka feneke alá került. Hosszú időbe telt,mire ismét képes voltam emberek közé menni...mára hálás vagyok neki,mert ő nem lett jobb ember (elvált, 2 gyereke van) ...viszont én "kaptam az élettől" egy csodálatos férjet,és egy gyönyörű gyereket. :)

Középiskolás voltam, amikor összejöttünk, éveket együtt voltunk, komoly kapcsolat volt, napirenden volt a házasság is, senki se tekintett úgy a kapcsolatunkra, mint gyerekszerelemre. Aztán jött a főiskola, ő kitalálta, hogy ebben a városban marad, én mentem 90 km-re odébb. Ő nem akart engedni, próbált rávenni, hogy ne jelentkezzek arra a szakra, mert fél, nem birná ki a kapcsolatunk. Én megfogadtam neki, hogy jelentkezem, de úgy állítom össze az órarendem, hogy, csak minimális időt kelljen abban a városba lennem ahol tanulok, egyébként meg ingázom. Másból se álltak a napjaim csak hajnalban kelltem, késő este jöttem haza, soha nem mentem sehová a csoporttársaimmal, hozzá, ha meg éppen ott kellett aludnom, , akkor őt hívogattam(neki eszébe nem jutott volna meglátogatni v. felhívni de ez még akkor nem volt gyanús). Ehhez képest hiába törtem magam, ő rendre lemondta a találkozásokat, hol tanulásra, hol munkára, hol egyéb elfoglaltságokra hivatkozva. Lett valami vidéki "haverja" akihez párszor lejárogatott, emiatt is kevesebbet tudtunk találkozni, érthető módon nem örültem ezeknek. Egy darabig tűrtem, aztán megmondtam, hogy ne szórakozzon velem, ha nem akarja már ezt a kapcsolatot, akkor mondja meg, de így, inkább ne legyünk együtt. Ő akkor könnyes szemekkel fogadkozott, bocsánatokat kért, igérgette, hogy minden másképp lesz, változtat a dolgokon. Elhittem neki, 1-2 hétig minden jó volt, megbeszéltük, hogy elutazunk valahová, hogy csak egymásra figyeljünk és rendbe tegyük a kapcsolatunkat. Másnap kaptam egy sms-t(!), hogy tartsunk szünetet. Persze kiakadtam, hogy milyen gerinctelen, hogy több év együttjárás után nem képes a szemembe nézni, megmondani, hogy mi a helyzet igazából. Ezt megmondtam neki telefonon, mire átjött és közölte, hogy nem akar kifejezetten szakítani, de komoly kapcsolatot se akar, ő szórakozni szeretne, és ha benne vagyok egy kötetlen kapcsolatban, azzal őt boldoggá tenném. Még közölte, hogy azért szeretné fenntartani az esélyét, hogy egyszer komolyan összejöjjünk újra, de nem tudja megmondani mennyi időre lesz szüksége, lehet egy hétre, lehet évekre, de szeretné, hogy én kivárjam őt (haha:D) Elküldtem őt melegebb éghajlatra, de a szívem szakadt meg. Szégyenlem már, de még könyörögtem is neki, meg fogadkoztam, hogy majd változtatok a dolgokon (mintha csak én lennék hibás). Akkor azt hittem ezt nem bírom ki, egy rövidebb ideig nyugtatót is szedtem, pedig soha nem voltam túl érzékeny típus. Persze még meg kellett tudnom azt is, hogy a vidéki haver, természetesen szintén nő, és vele csalt akkor már egy ideje (mondjuk érdekes ez már nem ütött szíven annyira). A történtek után kb. 3 évig képtelen voltam egy normális kapcsolatra, voltak ugyan próbálkozásaim, de egyik se működött. Ő közben meggondolta magát, és éveken át erősen tepert, hogy visszaszerezzen, de ő se kellett már nekem.

Már egy ideje túl vagyok a történteken, van egy csodálatos párom, akivel kapcsolatban érzem, hogy ő az igazi.Ezenkívül elvégeztem a főiskolát (amit ő ugye nem akart engedni) lett egy jó állásom, amiben sikeres vagyok. Ezzel szemben ő neki azóta sincsen normális kapcsolata, sőt ha véletlen beszélünk másról se tud beszélni, mint hogy megbánta a történteket, van egy vacak állása, és a testvérével lakik egy garzonlakásban. Nem csak velem szembe nem volt gerince de az élet egyéb területén se lett sikeres. Ezzel szemben a párom szintén sikeres a munkájában, inspiráljuk egymást:)

Mostanra már úgy tekintek erre, hogy a szakítás után jött igazán egyenesbe az életem:)