Mi volt a legkegyetlenebb szakításod?

Velem 2,5 év után szakított egy barátnőm, de előtte kb egy hónapig kacsintgatott kifelé. Bebiztosította a következő kapcsolatát, és csak utána dobott ki engem. Persze tiszta hülye voltam, annyi de annyi jel volt arra, hogy valami készül.

Pl felhívtam egyszer, amikor a barátnőjével találkozott, hogy előbb végeztem a vizsgámmal, merre vannak csatlakoznék. Mondott erre egy kávéházat, miközben a háttérben TÖK CSÖND volt. Lerázott a "csajos témákról beszélgetünk" szöveggel.

Vagy szilveszterkor elmentünk egy buliba, és előtte mondta, hogy majd le fog lépni egy-másfél órára, mert találkozik egy barátnőjével. Ja, aki Törökszentmiklóson lakik, a barátja is odavalósi (mi Szegeden voltunk), nem is értettem mit keresne itt Szegeden szilveszterkor. Na mindegy, végül nem ment el, de ezt is becumiztam, nyilván az új barátjához ment volna.

Ha kicsit előbb nézem meg a Taken filmeket, akkor tuti rábeszélem, hogy menjen el, követem, és jól lebuktattam volna :D

Ja, meg hirtelen sokat találkozott egy olyan barátnőjével, akivel bár jóban voltak, annyira azért nem, hogy hetente keressék egymást. Persze ez volt az alibi. A barátnő pedig falazott neki.

Eljött Karácsonyozni hozzánk az én családomhoz, pedig akkor már legalább egy hete ismerkedett az új barátjával. Itt bájolgott basszus a szüleimmel akik mindig szeretettel fordultak felé, erre ő átver mindenkit a palánkon.

Gratulálok...mert lehet, hogy unalmas voltam már, lehet, hogy nem tetszett neki a dolog, hogy együtt vagyunk, de könyörgöm, van szája nyissa ki. Így sem vágtam le a fejét, ha időben szakított volna akkor most nem gondolnám ablakon kidobott időnek azt a 2,5 évet.

De ahogy már írták, megkapta az élettől a büntetését.

Az új barátja (19 évesen egy 31-32 éves pasas) egy drogos idióta volt, aki miután szakítottak zaklatta, sőt még egy pofont is lekevert neki mérgében.

Lehet, hogy genyón hangzik, de rég éreztem ekkora elégtételt életemben.

A legelső egy 5 éves kapcsolat volt. Péntek este volt, szombaton költöztünk volna a közös lakásba. Küldött egy sms-t hogy szerinte már nincs értelme folytatnunk, ne költözzek másnap mert már a zárat is lecserélte... Utána még sokáig tepert, értelmetlenül... Most 27 éves és van egy 19 éves barátnője, de szegény kislánnyal is úgy beszél mint a kutyával...

A másik egy 2 éves kapcsolat volt, hatalmas nagy szerelem a maga szépségével-szenvedésével. Tényleg úgy éreztem hogy Ő lesz az igazi, összeköltöztünk, gyereket terveztünk. Épp hogy csak abba hagytam a gyógyszer szedését, már alakítottuk a gyerek szobát, amikor is ugy jött haza egy este, hogy neki ez elég, költözzek ki, amikor nekiálltam sírni és tudni akartam a miérteket még meg is ütött, hogy semmi közöm hozzá... Ennek már több mint 1 éve, Megszületett a kisfia egy másik nőtől, ezért kellett mennem...

Azóta van egy fél éves kapcsolatom, de már sokkal-sokkal óvatosabb vagyok, talán majd Ő más lesz, a tapasztalatai neki is hasonlóak...

Utolsó, ez nem semmi. Egyszerűen el nem tudom képzelni, hogy ilyenre, mint amit veled csináltak hogyan vihet rá a lélek valakit.

Mennyi hülye ember van, elképesztő...

Én pár hónap járás után nagyon bele szerettem egy fiúba, ő elment bulizni, közölte az smsben hogy nem fog megcsalni, éjszaka maikor haza ért írt ismét egy üzit jobb ha szakítunk mert megcsalt és összejött mással. 3hónapig együtt volt a lánnyal majd megpróbált ismét velem összejönni.

Nevetséges de nekem akkor nagyon rossz volt, nagyon fájt mert nagyon szerettem és bíztam benne.

Még kis fiatal gimis voltam, nagyjából kilencedikbe járhattam. Első nagy szerelem, első komoly kapcsolat (minden szempontból), másfél évig tartott. A srác egy csütörtöki napon közölte, a lépcsőházunkban, hogy már nem biztos az érzelmeiben, úgy érzi ez már csak megszokás, szakítani szeretne. Hát, ám legyen. Az egész délutánt és éjjelt végig sírtam. Másnap (mivel egy suliba jártunk, egy folyosón volt az osztályunk) összefutottunk, én pedig odaadtam neki azt az ajándékot, amit későbbre terveztem, de már rá se bírtam nézni. Ettől meg rátört egy érzelmi roham, hogy ő megbánta, mégse akar szakítani. Kérdezgettem, hogy jól átgondoltad? Egy éjszaka mg egy fél nap nem sok mindenre elég. Persze, jól átgondolta, megbánta.

Mondanom sem kell, következő csütörtökön ismét eljátszotta ezt az egészet, szakítsunk. Pénteken egy kocsmában voltunk (de nem ilyen koszos, színvonalas hely volt), közös baráti társaságunk miatt ott találkoztunk. Egy idő után kimentem sírni, mert már nem bírtam. Egy kedves barátnőm utánam jött, hogy ugye csak a füst ment a szemembe, meg hogy ő mindig ott lesz nekem, rá számíthatok. Később kijött ex-párom is, nagy bűnbánó fejjel, hogy ő nem akart engem bántani, csak időre van szüksége, szabadságra, ő most egyedül akar maradni.

Mondanom sem kell, hogy egy órával később a "kedves barátnőmmel", aki kijött vigasztalni, sétált haza, majd össze is jöttek. Mint kiderült, már hetek óta kavartak. :D

A sztorinak még nincs vége. Eltelt némi idő, nekem is lett új párom, viszont a görény ex újra kezdett próbálkozni. Új párommal később szakítottunk (nem az ex miatt), és összejöttünk a régivel. Ez tartott ismét egy hétig, mikor beközölte hogy ő mégiscsak azt a "kis hülyét" (ő fogalmazott így) szereti ("barátnőmet"). Na akkor rámeredtem, kimentem hisztérikusan nevetni az utcára, visszamentem, és úgy hajítottam ki, hogy a lába nem érte a földet. Legszívesebben lehánytam volna, magamat meg megpofoztam volna, hogy lehettem ilyen ostoba.

Ez volt vagy lassan 8 éve. Azóta elvétve beszélgettünk, de ez a kis görényfing még volt, hogy bepróbálkozott, de semmi eredménnyel. Már legalább 2-3 éve, hogy nem beszélünk. (Annyit még hozzátennék, hogy mindenféle nevetséges hazugságokat terjesztett rólam, de nem tudom mi értelme volt). Nagyjából ennyi az én történetem.

Most férjnél vagyok és Amerikában élek :)

23/N

Ez ugyan nem szakítás de oda sorolható. Volt egy nő aki folyamatosan semmibe vett. Elegem lett s felmentem hozzá azzal hogy rendje és módja szerint szakítok vele. De aludt. Gondoltam egyet, bebújtam a szekrényébe s smsben szakítottam vele. Hallom nyúl a telefonért, elolvassa, elkezd zokogni. Meglepődtem, akkor mégis szeret? Kijöttem a szekrényből. De addigra kirohant a kert végébe s kint sírt. Utána mentem s átöleltem. A karjaimban zokogott. Visszavittem az ágyba hozzá bújtam s álomba simogattam. Kitöröltem a mobiljából az smst s elmentem.

Egy óra múlva visszamentem. A konyhában tett vett könnyes szemekkel, s elmesélte nekem, mit álmodott...

Én 2 esetet írnék le.

Az első, az első kapcsolatom volt 19 évesen. 4 hónapig tartott.

A srác kezdettől fogva kedves volt, törődött velem , odafigyelt, egy idő után még szerelmet is vallott. Én az elején mondtam neki, hogy a szexxel várni akarok egy kicsit. Azt mondta megérti, nem fog semmit siettetni, és mindig csak annyi történik amennyit én engedek. Fokozatosan haladtunk ezen a téren, közben pedig remekül kijöttünk.

Aznap történt, amikor a 4. hónapfordulónkat ünnepeltük. Pár hete már motoszkált bennem, hogy szeretnék vele többet...Azt mondta van egy meglepetése.

Piknikeztünk, amire ő csinálta a szendvicseket:) ettünk, beszélgettünk, csókolóztunk, aztán megtörtént...

Aztán mikor végeztünk, közölte velem, hogy vége. Ő csak 1x fekszik le 1 nővel, és ne is próbálkozzak semmivel. Ő csak trófeákat gyűjt. És azt is mondta, hogy tudja, megkaphatott volna olyat is aki 1 hét után szétteszi a lábát, de abban nincs semmi mulatság.

Szóval gyakorlatilag, abban az órában, amikor a szüzességemet elvesztettem, ki is lettem dobva...

Azóta sok év eltelt, csak annyit tudok róla, hogy nincs senkije.

A másik, a következő kapcsolat volt, 10 hónapig tartott. 20 éves voltam, amikor vége lett.

Távkapcsolatként nagyjából 2 hetente találkozgattunk, jól működött minden. Aztán a 20. szülinapom körül megkérte a kezemet. Én igent mondtam.

Ezek után nagyon megváltozott. Folyton féltékenykedett mindenkire. Ha elmentem beülni valahová a barátnőimmel, akkor mindig azzal jött, hogy biztos megcsalom. Fiú osztálytársaimmal ha rajta múlik, nem is engedte volna, hogy szóba álljak. Féltékeny volt a szalagavatós táncpartnereimre is. 2 volt:)

Azzal is bepróbálkozott, hogy megtiltja, hogy másokkal lógjak. Mert szerinte az a helyén való, hogy ha hazamegyek a suliból, csak vele beszélek msnen. Ezt nem engedtem neki.

Ezt egy idő után már nagyon nehezen viseltem, és megmondtam, hogy legyen vége.

Ő könyörgött, hogy megváltozik. Visszafogadtam. Persze nem változott semmi sem. 1 hétig normális volt, aztán megint kezdődött minden előröl.

Pont tavaszi szünet előtt szakítottam vele újra ugyanazért. Akkor is könyörgött, hogy adjak még egy esélyt.

Akkor beteg is voltam. Így nem jártam suliba a szünet előtti héten. Sokat beszélgettünk, kérdezgette hogy vagyok, sírt a telefonban, hogy hiányzom, én elmondtam, hogy szeretem, és nem értem miért ilyen féltékeny...és én nem tudok így élni. Ilyen kapcsolatban.

nem tudott rá válaszolni. Csak azt szajkózta, hogy imád, szeret, és legyőzi a féltékenységét, és fogadjam vissza. Visszafogadtam. Meg is gyógyultam, és a szünetben újra összejöttünk.

Vizsgaidőszak után épp költözködtünk a családommal, így még messzebbre kerültünk egymástól. Plusz 30 km, a meglévő Budapest-Szeged távolsághoz.

Akkoriban megint előjött a féltékenység durvább formában. Épp ott voltam nála hétvégére. Már ordítozott is velem, hogy biztos vannak szexi fiú szomszédaim akikkel megcsalom....stb. Belekeveredtünk egy rémes veszekedésbe, aztán ő azt mondta elmegy sétálni, hogy lehiggadjon.

Mikor másnap reggel visszajött, sírt, azt mondta, hogy séta közben összefutott az egyik haverjával, akivel elmentek egy házibuliba.

Ott ivott, és rámászott egy csaj. Könyörgött, térdre borult, úgy kért, hogy bocsássam meg. Sírt. Kérdeztem, mi történt. Vagy 15x megkérdeztem, mire kinyögte, hogy Lefeküdtek.

Én közöltem, hogy akkor részemről vége ennek a kapcsolatnak...

Erre ő lekevert nekem egy pofont, de olyat, hogy ráestem az ágyra. Közben pedig azt mondta, hogy akkor van vége köztünk, amikor ő akarja.

Mikor összeszedtem magam és felálltam, visszaütöttem. Ezek után mondtam neki, hogy nekem ezzel van ténylegesen vége. Én mindent megpróbáltam, visszafogadtam többször is, annak ellenére, hogy elviselhetetlen volt az ahogy velem bánt, de ő elérte, hogy ne tekintsek rá férfiként, csak egy gyáva féregként, aki erőszakkal, megfélemlítéssel akarja elintézni, hogy a barátnője vele maradjon. Nagyjából ezeket mondtam.

Ismét közöltem, hogy vége, majd otthagytam. Már nem akartam végighallgatni a szitkozódást, a könyörgést, az öngyilkossággal fenyegetőzést, amit felváltva fröcsögött felém.

3 évig tartott, mire ezt fel tudtam dolgozni, és újra elkezdtem ismerkedni.

Miután elkezdtem az ismerkedést, fél évvel, és pár rövidebb kapcsolattal később, 24 évesen megismertem az igazi szerelmem:) 3,5 éve együtt vagyunk, 2 éve össze is házasodtunk, babát tervezünk. Nyugodt, boldog, és beteges FÉLTÉKENYSÉGTŐL mentes a kapcsolatunk:)

Most ott tartunk, hogy 7 év telt el a szakítás óta. Pár hónapja az ex megkeresett. Köszi közösségi oldal. Panaszkodott, hogy alig talált meg, mert más lett a nevem, hogy miért mentem férjhez máshoz amikor mi összetartozunk....Panaszkodott, hogy milyen magányos. Amúgy 3 barátnője volt utánam. Mindnek megkérte a kezét is. Fél évnél egy se bírt tovább vele maradni.

Illetve kérte hogy kezdjük újra. Türelmes lesz amíg el nem válok. :D

Kinevettem kb. Már amennyire ezt írásban lehet.. aztán Elküldtem a francba...le is tiltottam.

Szóval az én példám is igazolja, hogy sokan visszakapják az élettől azt, ahogy a párjaikkal korábban bántak.

27/N

Amikor rá kellett jönnöm, hogy már én vagyok a 3. fél a kapcsolatban...

A kapcsolat alig tartott 5 hónapig, de érzelmileg nekem nagyon sok volt, ő vette el a szüzességem, és nem érdemeltem meg.

De elvette a naivitásomat, és sokat tanultam...

De ráment az egészségem...15 k-ot fogytam (úgy, hogy előtte is sovány voltam)...stb