Kezdőoldal » Felnőtt párkapcsolatok » Egyéb kérdések » Kegyetlen világ ez? Ne legyünk...

Figyelem! A Felnőtt párkapcsolatok kategória kérdései kizárólag felnőtt látogatóinknak szólnak!
Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.

Kegyetlen világ ez? Ne legyünk többé ilyenek!

Figyelt kérdés

Félre ne értsetek, én támogatom a feminizmust, viszont úgy gondolom, hogy más, hasonló súlyú problémák is vannak.


Természetesen ez nem mentség a férfiak viselkedésére a nőkkel szemben, de: ha megnézzük a statisztikákat, akkor kiderül, hogy a férfiak a legtöbb országban dupla akkora eséllyel követnek el öngyilkosságot, mint a nők, sőt, néhány országban akár hatszor akkora eséllyel. Emellett, bár igaz, hogy az rövidebb várható élettartam miatt az idős férfiak kevesebben vannak, mégis több férfi lesz magányos idősként, mint nő.


Szomorú, hogy a férfiaknak már születésüktől fogva olyan normáknak kell megfelelni, amelyeknek természetesen nem is lehet, hiszen ellentmondásos. Egy férfi nem félhet, nem lehet gyenge, nem bánthatják mások, nem lehet esendő, sőt, sokan úgy gondolják, hogy még túlságosan jószívű sem, legfeljebb udvarias. Lássuk be, már gyerekként belenevelik a férfiakba, hogy kudarcot vallani szégyen, mert egy férfi nem vall kudarcot. Mint ahogyan szégyen a félelmeket, érzelmeket is kimutatni, hiszen egy férfi nem esendő, hanem tökéletes, biztos támasz. Egy férfival szemben elvárás, hogy jól keressen, biztos egzisztenciája legyen, stb. Nem csoda, hogy már a kamaszkor legelején komoly önértékelési problémák kezdődnek a férfiak 90%-ánál. Elkezdenek magukba zárkózni, sokat erőszakosabbak lesznek, megjelennek a tanulási nehézségek, depresszió, és egyéb lelki problémák már a tizenéves kor elején vagy közepén. Igen, ezekben is a férfiak vezetik a statisztikákat.


Sok nő például nincs azzal tisztában, hogy a férfiakba bele van nevelve, hogy az elutasítás mélységes szégyen, stb. Sőt, a férfiak sok esetben úgy vannak nevelve, hogy ne is legyenek önállóak. Egyedül igazából semmit nem tud a legtöbb férfi véghezvinni, kivéve azt, amire nevelték: vagyont teremteni minden áron. Sok ember esetében ez az ár az érzelmi ronccsá válás. A férfiak kb. fele teljes érzelmi roncs, és ezzel nem mondtam nagy számot.


A legdurvább az egészben, hogy ezt a mentalitást a nők támogatják. Nap mint nap hallom, hogy ez+az milyen kis férfiatlan féreg, stb. Már kislánykorban ezzel kezdik. Persze, hallják az anyukától. Az én anyám is rengetegszer mondta, hogy apám milyen férfiatlan...


Látom azt is, hogy bizony a férfiak sem becsülik többre a nőket. Legtöbben a biztos szexpartnert és a háztartási alkalmazottat látják a partnerükben. Persze nekik nem ezt mondják - kegyes hazugság - de a már házas ismerőseim bizony emlegetik a kocsmában vagy étteremben, hogy milyen jó, hogy az asszony minden mocskos házimunkát elvégez helyette. Miközben Ő is teljes munkaidőben dolgozik! Én nem az az ember vagyok, aki lealacsonyítónak, megalázónak tartja, ha házimunkát kell végezni, "férfi létére". Szerintem ez az élettel jár. De már pár konzervatívabb nőismerősömtől megkaptam, hogy milyen papucs vagyok, amiért nem a barátnőmmel csináltatom az én dolgomat is. (Minden feladaton igazságosan osztozunk!)


Lássuk be, az öngyilkossági arányokhoz hozzájárul, hogy akárhogy mondják a nők - és ez tényleg nem nőellenes beszéd - sokuknak nagyon is számít, hogy milyen adottságokkal is rendelkezik az adott férfi. Lekopogom, hogy ettől az átoktól én megmenekültem, de akiről tudom hogy kicsi a pénisze, azok a kapcsolataikban is sokat szenvedtek emiatt, mert bizony nem volt sétagalopp olyan nőt találni, akinek egy átlagos, vagy némileg átlagon aluli méretű pénisz is "esztétikus". Miközben nekem, némileg átlagon felüli mérettel ilyen problémám nem volt. Lássuk be, ahogyan a férfiakat is felizgatnak bizonyos női tulajdonságok, úgy a nők is nehezen állnak ellen sok esetben egy jobb adottságokkal rendelkező pasinak. Ezt szerintem kár tagadni.


A nőket hasonló dolgok sújtanak. Például egy kicsit teltebb alkatú nőnek elég sok szenvedést kell elviselni, arról pedig ne is beszéljünk, ha valaki egyéb okokból nem felel meg az ideálnak. Nem csak a férfiak, de még maguk a nők is kitaszítják őket - de mi végre? Túl nagy a csordaszellem, és aki nem kíván megfelelni a beprogramozott elvárásoknak, azt meg próbálják belepréselni. Én abszolút látom ezeket a problémákat, és küzdök is ellenük, amennyire tőlem kitelik. Nem állítom, hogy túl nagy lenne a hangsúly ezeken a problémákon, sőt! Szerintem még nagyobb kéne hogy legyen. Viszont az gáz, hogy közben a férfiak problémái szinte teljesen el vannak hallgatva, dacára annak, hogy az öngyilkosok, tanulási nehézségekkel küszködők, stb. túlnyomó többsége férfi.


20/F


2013. okt. 21. 11:03
1 2 3
 21/28 anonim ***** válasza:
26%
Kiráz a hideg ettől a témától. Ilyen hosszú válaszokat...
2013. okt. 21. 21:45
Hasznos számodra ez a válasz?
 22/28 A kérdező kommentje:

" Kiráz a hideg ettől a témától. Ilyen hosszú válaszokat..."


Hát még ha figyelembe veszed, hogy azoknak a hosszú válaszoknak minden egyes betűjében több relevancia volt, mint a te egész válaszodban :O

2013. okt. 21. 21:49
 23/28 anonim ***** válasza:

egyetlen embert sem csupaszíthatsz le ilyen általános definiálással, ennél jóval összetettebbek vagyunk

megkockáztatom, még az sem kielégítő, hogy az érzelmi önállóság elég ahhoz, hogy boldogok legyünk, hiszen a szimbiózis alapfeltétele az egymástól való kölcsönös függés

2013. okt. 21. 21:54
Hasznos számodra ez a válasz?
 24/28 A kérdező kommentje:

Megközelítés kérdése. Az önállóság természetesen függés - hiszen mind egy egész részei vagyunk. A szimbiózist azonban önálló entitások alkotják - ha nem így van, akkor az már nem szimbiózis, hanem egyetlen egység.


Így igen, természetesen az önállóság nem elég a boldogsághoz, hiszen a tartós boldogsághoz arra is szükség van, hogy a környezetünk szintén önálló legyen.

2013. okt. 21. 21:59
 25/28 anonim ***** válasza:
ami megint csak egy függő kapcsolat :) az egyén függ a környezettől és a környezet függ az egyéntől, nem te irányítasz és nem téged irányítanak
2013. okt. 21. 22:10
Hasznos számodra ez a válasz?
 26/28 A kérdező kommentje:

"ami megint csak egy függő kapcsolat :) az egyén függ a környezettől és a környezet függ az egyéntől, nem te irányítasz és nem téged irányítanak"


Viszont egy önálló ember nem akkor lesz boldog vagy boldogtalan, amikor azt mondják neki, hanem akkor teszi meg, amit tennie kell, amikor Ő jónak látja - és ennek eredménye, hogy a belső önállósága nagyobb fokú külső önállóságban is megnyilvánul.

2013. okt. 21. 22:13
 27/28 anonim ***** válasza:

világos, de visszavezetve csak akkor tud tanúsítani nagyobb fokú külső önállóságot, ha a környezetével relevánsan összhangba kerül és nem csak akkor teszi, amit tennie kell, amikor Ő jónak látja, hanem amikor a környezetével is párhuzamosan egységet képez, ami nem feltétlenül jelenti azt, hogy nem önálló entitás...

boldog akkor lesz, ha a boldogsága szimbiózisba kerül a környezetével

2013. okt. 21. 22:45
Hasznos számodra ez a válasz?
 28/28 anonim ***** válasza:

önállóságot ebben a szintézisben nem lehet kialakítani, legfeljebb csak az önállóság önálló, mint fogalom és még ez sem teljesen igaz...

a boldogság kulcsa nem csak az egyénben és annak belső, vagy külső önállóságában illetve fokában rejlik!

ismert alapokból nem lehet feltétlen önállóságot kialakítani, nem is kell és nem is erre épül az ember érzelmi önállósága sem, hanem a külső indíttatás önálló belső értékelésére és az értékelés külső leadására az egység feldolgozásában

2013. okt. 21. 23:35
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!