Van itt olyan, aki úgy érzi, hogy sose nem fog kelleni senkinek?

Igen, sokszor előfordul az ilyen, mivel az utóbbi idő X első randija során szinte kivétel nélkül azt hallgattam meg, hogy a "fejemhez vágják", hogy ilyen anyagi helyzettel, 1 gyermekkel elváltan, egyáltal hogyan képzelem, hogy még merek társkeresőre regisztrálni és párt keresni, mert így elveszem a szerintük "normális" csajok elől az esélyt. (Nem pont csak ezért, de töröltem is magam mindenhonnan.)

Viszont van, amikor úgy gondolom, hogy inkább vagyok őszinte és azért ne szeressenek, mint olyan emberként szeressenek, mint amilyen nem vagyok vagy éppen azért, amim nincs is vagy éppen, amim hamarosan nem lesz köszönhetően a CHF alapú lakáshitelnek. 31N

van :(

15/L

Eddig is így éreztem párkapcsolat területén biztosan, persze voltak idők amikor ezek változtak, de hagyjuk...

De igazából most pár napja döbbentem rá hogy tényleg nem kellek senkinek. Barátként még elfogadnak engem, van pár haverom tehát nem itt érzem magam egyedül, bár itt is de annyira mégsem.

De párkapcsolat terén már teljes mértékben azt érzem hogy senkinek sem kellek, ha már az a lány is finoman elutasított akivel szinte egyformák voltunk, már határozottan érzem hogy a kutyának sem kellenék.

Igaz még fiatal vagyok és sokan mondják hogy mit foglalkozok ezzel, csak sokan nem tudják hogy ez mennyire rossz érzés.

Én is így érzem. Egyszer volt csak barátnőm egy kevés ideig. Nem nagyon foglalkoztatom a nőket, úgy érzem hogy senki se tekint rám férfiként. Beletörődni nem lehet. Néha -mint pl most- olyan érzésem van hogy nagyon kellene valaki de van amikor nem foglalkoztat annyira.

23f