Van egyáltalán itt olyan, aki őszintén át tudja érezni, hogy milyen minden egyes nap úgy élni, hogy tudod sosem fogsz kelleni senkinek sem a külsőd miatt, hogy neked csak a prostizás marad?

Én pechemre ilyen srác vagyok. A sors fura fintora, hogy vannak szép lány tesóim, én meg egy elcseszsett ronda szörnyszülött lettem. Míg lány tesóimnak bármikor bárki lehet a párjuk, addig én még egy lánynak sem kellettem, senki sem akart velem járni a külsőm miatt. Minden nap látoma szerelmes párokat, gáz vagy sem, de legszívesebben sírnék, belül annyira fáj, hogy senki sem tud szeretni, egy lány sem akar engem és, hogy akárhányszor is próbáloztam, mindig lekoptattak, lényegében senki se kíváncsi olyan fiúra, aki külsőre nem jön be neki, de ez érthető is, csak nekem fáj nagyon, de ezt senki sem tudja, igyekszem erősnek mutatni magam, csak, amikor egyedül vagyok eresztek el pár könnycseppet, amikor már nagyon nehéz és nem bírom.

Van itt olyan, aki hasonlót él meg nap, mint nap?