Létezik olyan, hogy ha valaki sokáig nem volt szerelmes és nem is volt senkinek fontos akkor a továbbiakban sokkal erősebb lesz lelkileg és nem fog már neki kelleni senki?

Bármi lehetséges, de az ilyen esetekben sokkal valószínűbb (nem egy példát láttam már rá), hogy az ember így kiéhezetten, ha adódik valami alkalom, úgy fog rábukni, mint akinek minden esze elment. Nők, akik beleszeretnek az első pasiba, akik kedvesen szól hozzájuk, férfiak, akik megőrülnek az első nőért, aki hajlandó lefeküdni velük stb.

Persze biztos embere válogatja. De szerintem a csalódások meg általában a tapasztalatok inkább megedzik az embert, mint a sivár magány.

Kelleni mindig kelleni fog neki valaki, még ha nem is ismeri be, vagy nem vesz róla tudomást. Viszont az érzést el lehet temetni, és csak halovány foszlányai lesznek jelen a szeretethiánynak.

Az ismerőseim, családom is azt gondolja rólam hogy tökre rendben vagyok, sőt túlzottan lazán veszem az életet. Valójában azért mert nem érdekel.

Egyébként most pl. olyan szerelmes vagyok szerintem mint még életemben soha, persze a körülmények itt is ellenem játszanak, viszont most talán látok egy halovány reménysugarat a dologra. Ha ez összejön akkor én leszek a világ legboldogabb embere, viszont ha nem akkor nem tudom mit fogok tenni.