Nők, akiket a '90-es években molesztáltak (kislányként)! Hogyan kezelték akkor az ügyeteket?

Nekem sajnos pocsékul. Én és anyám voltunk beállítva hazugnak, az apámnak pedig elhitték, hogy ártatlan, mert "mégis milyen apa tenne ilyet?" Ezt maga a bíró mondta. Pszichológusok is megvizsgáltak mindannyiunkat, de őket lefizette (ezzel el is dicsekedett anyámnak, mondván a válásnál így majd hozzá kerülök), így azt állították, hogy anyám gyógyszerfüggő, én pedig kóros hazudozó. Többször fellebbezett anyám, kért másik bírót, az nagy nehezen arra a következtetésre jutott, hogy csak akkor nem lehet láthatás, ha anyám lemond a gyerektartásról. Természetesen lemondott, de újratárgyalást kért, és a 3. bíró újabb pszichológiai vizsgálatot kért, azokat apám nem tudt lefizetni, kiderült, hogy 2 éves korom óta molesztált, de mivel "behatolás nem történt", ezért csak 500 méteres távol tartási végzést adott, de még csak szóba sem került, hogy lesitteljék a mocskot.

Csak azért lennék kíváncsi, hogy más ügyében hogyan jártak el akkoriban, mert manapság már (nagyjából) jól kezelik ezt, és érdekelne, hogy annó csak mi fogtunk ki ilyen szemétládákat, vagy tényleg mindenhol ilyen "középkori" volt ezzel kapcsolatban a felfogás? Egyébként akkortájt 4 éves voltam.