A lányok miért nem képesek megérteni, hogy kegyetlenül nyomasztó manapság hímneműnek lenni?

sok helyen ahol ki van irva akkor is odairnak, akkor kik ők? a kivételek miért védik a többieket? miért nem azok irnak akik elismerik hogy az ilyen általánositásokba tartoznak?

és igen ez kimaradt: "tisztelet a kivételnek"

Mit tudom én, hogy oda kik írnak, nem is érdekel.

Na, megpróbálok minden eddig felmerülő témára reagálni.

1. Nem érdekel, hogy mennyire "nyomasztó" a férfiaknak. Akinek ez a legnagyobb problémája az életben, az valószínűleg egy éretlen, tapasztalatlan ember, így nem igazán lehet komolyan venni. Egyáltalán nem rendít meg ez a siránkozás.

2. A kezdeményezés.

Nem kell gondolatolvasónak lenni, hogy olvasson valaki a testbeszédből. Amelyik lány elzárkózik, az talán nem akarja, hogy kezdeményezzenek nála.

Érdemes egy ideig szemezni vele, mielőtt megszólítanád, mert a szemkontaktus során elég nyilvánvalóan kiderül, hogy szeretné-e.

3. Az "elkényeztetés".

Magasról teszek arra, hogy sokan próbálkoznak, körülugrálnak. Inkább idegesítenek az ilyen pasik. Nem érzem magam többnek az ilyenek puncsolásától, és soha nem kezdtem közülük egyikkel sem párkapcsolatot, és nem is fogok.

4. A so-called "kilátástalan helyzet".

Én összehasonlíthatatlanul több lelki ütést kaptam a férfiaktól (és nem, nem bunkó "alfahímekkel" kezdtem), mint amilyeneket ti írtok a nőkkel kapcsolatban (visszautasítás, bunkózás...stb.). Sosem siránkoztam, nem sajnáltattam magam, hanem próbáltam megoldani, és felállni. Az a fájdalom, amit én kaptam, az is semmi kb. (mások valódi problémáihoz képest), de ha ti a kérdésben felvázolt helyzetet kilátástalannak és nyomasztónak látjátok, akkor az én helyzetemben már felakasztottátok volna magatokat (pedig ISMÉTLEM, hogy az is semmi a valódi problémákhoz, valóban megroppant emberi életekhez képest).

5. Az elvárások.

Mindenkinek más elvárásai vannak. Én nem várok el határtalan önbizalmat, de azért az önutálat, és az emiatti megalázkodás némelyik pasit párkapcsolatra alkalmatlanná tesz. Meg kell találni a középutat. Nem kell stabil egzisztencia, egy olyan barátom sem volt eddig, aki rendelkezett volna ezzel. A "gyengeségi tilalom" alatt pedig nem tudom mit értesz. Annyit szerintem jogosan várok el, hogy a férfinak ne én legyek az anyukája, ne szívja a vérem, ne rendelje alám magát, hanem egyenrangú felek legyünk egy kapcsolatban.

6. "Nem kapható a szex."

Na itt jött ki az egésznek a lényege. Szerintem te szörnyen felszínes vagy. Szerinted mennyire érdekel az engem, hogy én akkor kapok szexet, amikor akarok? Semennyire. Mert tudod nem mindenki olyan szánalmasan felszínes ember, hogy mindegy már, csak legyen valaki, mert viszket a micsodája. Van olyan ember, akinek a szex az érzelmek kifejezését jelenti. Ezzel szemben te tárgyiasítod a nőket, és a kapcsolat és a szex már inkább egy státuszszimbólum neked, a párkeresés pedig egy húspiac. Na emiatt a hozzáállás miatt én bármilyen pasit elutasítanék, amint megcsillantja ezt a gondolkodásmódot.

Voltál te már egyáltalán szerelmes? Tudod, hogy mi az?

Tudod, hogy milyen valakire évekig várni, és már attól meghatódni, hogy végre melletted alszik szuszogva? Tudod milyen az, amikor attól 2x olyan gyorsan dobog a szíved, hogy odabújhatsz hozzá? Hogy néha napközben random előbukkan a fejedben fényképszerű pontossággal a mosolya vagy a tekintete, belehasít a szívedbe egy olyan bizsergős, különleges érzés? És azt tudod-e, hogy hosszú évekig tartó türelmes, fájdalmas, viharos várakozás után milyen az, amikor kapsz a másikból néhány morzsát, majd mégis a ködbe vész az egész?

Sorolhatnám reggelig a kérdéseket, de gyanítom, hogy nem a válaszod a legtöbbre (ha nem mindre). Ha lenne fogalmad a szerelemről, akkor nem így gondolkodnál.

Ismétlem, hogy NEM ÉRDEKEL, hogy hányan próbálkoznak, nekem csak egyetlen egy férfi kellene, akivel szeretjük egymást, és nem úgy tekint rám, hogy végre összejött neki egy nő, és de jó, hogy végre neki is jár a szex. Hanem, hogy én legyek neki az az EGY, ahogy ő is nekem.

7. Több nő van, mint férfi.

8. Valaki írta, hogy a nőket milyen témák érdekelnek...blabla. Engem pl. nem érdekel a bulvár, a divat viszont igen, de nem várom el egy pasitól, hogy beszélgessen velem a divatról, ha nem szeretne. Van számtalan másik téma, ami érdekel, és hozzá tudok szólni, biztosan meglesz a közös.

7. Egymás halálát nem kellene kívánni.

Összegezve: Változatlanul nem érdekel a siránkozás. Sosem kellene ilyen férfi. Változatlanul nem fogok empátiából összejönni/szexelni senkivel. Változatlanul keresem az olyan férfiakat, akikben nincsenek olyan szintű frusztrációk, hogy a nőknek címezve kinyilatkoztasson mindenféle kesergő h*lyeségekre alapozott vélt igazságokat, hanem képes szeretni és kötetlenül jól érezni magát, amikor együtt vagyunk, és változatlanul kuka annak, aki nem ilyen.

-such a hurricane-

végigolvastam amit irtál és még nyomasztóbb érzés keritett hatalmába az egész témával és az emberekkel kapcsolatban, az biztos hogy a leirtak alapján nem vagyok a neked való mert nem tudok kitörni ebből a helyzetből ahol vagyok, sőt kezdem élvezni ezt az elfeledett, kivülálló, haszontalan státuszt, szintén hasonló kegyetlen életszemléletű irásmódot véltem felfedezni a sorok között, ami leginkább a nőkre jellemző, vesszen az aki gyenge lelkileg testileg és csak a legjobb szaporodásra alkalmas himek maradjanak, nagy vonalakban..

viszont érzem hogy cselekednem kell valamit hogy figyeljenek az emberek

"szintén hasonló kegyetlen életszemléletű irásmódot véltem felfedezni a sorok között, ami leginkább a nőkre jellemző, vesszen az aki gyenge lelkileg testileg és csak a legjobb szaporodásra alkalmas himek maradjanak, nagy vonalakban.. "

Gratulálok, hogy beleláttál valamit a sorok közé, ami nincsen ott.

1. A testről egy szót sem ejtettem. De amúgy főleg a vékonyabb alkat jön be nekem, amit sok fiú gyengének, meg bénának tart. Na mind1.

2. A lelki gyengeség pedig tényleg zavar, és ez ellen nem tudok mit tenni. Szívesen segítek ilyen embereken, nem mondom, hogy vesszenek, de ameddig ilyen állapotban vannak, semmiképp sem kezdenék velük párkapcsolatot. Egyenrangú kapcsolatot szeretnék egy pszichésen egészséges férfival.

Pont azért lett erős elvárás ez nálam, mert megtapasztaltam, hogy milyen lelkileg erősen sérült, problémás férfival együtt lenni.

Kerdezo, ismeros a helyzeted, en is ilyen voltam.. Ugy 3-4 eve. Rajottem, min kell valtoztatnom a gondolkodasomban. Most 21 eves vagyok, elegedett az eletemmel.

180 Cm es alig 60 kg vagyok, ennek ellenere megis egyetemista modell baratnom van. A kulso nem szamit, a kinezet igen. Azon lehet javitani - jobb oltozkodes, megfelelo testbeszed.

Te vagy a ferfi, neked kell iranyitani a kapcsolatot egy novel. Ha ez nem tortenik meg, akkor a no nm fog vonzalmat erezni irantad mint ferfi. Ket szoval osszefoglalva: LEGY FERFI!

nálam lelki gondok vannak de nem olyanok amik akadályoznának abban hogy kapcsolatban éljek tudnék én is szeretni, vagy is még most tudnék de ha igy folytatódik már nem fogok, ennek ellenére nem tudnék ártani senkinek

ezért éreztem azt hogy kegyetlenek velem szemben mert nem tudok nyilni és esélyem sincs hogy megismerhessek egy lányt, mivel nagy bennem az empátia is ezért mások problémáit is könnyen átérzem és összeségében ezzel a kesze kusza irással indoklom amit irtam

,,Amikor barátnője van az embernek, minden sokkal másabb lesz."

Nem, neki előttem se volt nyomasztó, normális férfi volt nélkülem is...