Egy önbizalom hiányos nő/pasi lehet igazán szerelmes szerintetek?

Ez pontosan így van, az ilyen embernek alacsony az önértékelése, és inkább benne marad egy olyan kapcsolatban, ami számára csak romboló, mint hogy egyedül maradjon...

Saját tapasztalatból beszélek, mert én is épp egy ilyenben vagyok benne, és iszonyat nehéz kikeverednem belőle... mindig másoktól tettem függővé a boldogságomat...

Te milyen apropóból tetted ki a kérdést? Egy ismerősödnek van ilyen gondja, a párodnak, vagy esetleg neked?

25/L

Nekem az a véleményem, hogy kívülről senkinek nincs joga, hogy egy általa kipécézett csoport érzéseiről így ex catedra kijelentsen bármit.

Az önbizalomhiány nem olyan, mint a lábtörés, hogy vagy van, vagy nincs. Rengeteg átmenet van. Aki mondjuk magabiztos a szakmájában, lehet tökéletesen önbizalomhiányos a magánéletében, és fordítva. És ezeken belül is rengeteg fokozat létezik, a kicsit önbizalomhiányostól, akinek csak néhány pozitív megerősítés kéne, meg a "menthetetlen" esettől, akit soha semmi nem győz meg a saját értékéről.

Szóval bár részigazságok vannak a gondolatmenetedben, de hogy "az önbizalomhiányos emberek nem lehetnek igazán szerelmesek" - ez elég meredek és kicsit rosszízű kijelentés. Ráadásul eszerint az emberek 85%-a (ha nem még több) nem lehet szerelmes szerinted.

Van valóságalapja a gondolatodnak,de ettől még nem értek egyet veled.Miért is függne a szerelem az önbizalomtól?Mi van,ha "akkorabazinagy" az önbizalmad,hogy szinte már egoistának bélyegeznek meg?Találsz úgy társat,ha eltúlzod ezt az elvet?

Sosem értettem azt,hogy miért mondják azt az emberek,hogy csak az szereti a másikat,aki szereti önmagát.Például én nem szeretem a külsőmet.Azt szeretem inkább,hogy tudom magamról,hogy én nyitott ember vagyok.De ezzel a nyitottsággal mire megyek?Ez nem szükséges annyira az igazi szeretethez.Véleményem szerint egy önbizalmatlan ember is ugyanúgy szerethet igazán.Aki meg annyira taccsra van,az önbizalma a "békas*gge" alatt van,az nem éppen társat fog keresni magának.

Tudni kell azt is,hogy hiába van önbizalmad,akkor is van hibád,mert senki sem tökéletes.Minden embernek van hibája.Nem is szabad törekedni a tökéletességre.

Lehet,hogy te nem írsz ennyire a végletekről,mint én,de én megemlítettem most a végleteket is.Mert egy egoistával lenni alapjában véve bolondság,hiszen(idézek egy dalból):"Szeresd hát tovább magad,ehhez miért kellek én?".. magát szereti egy egoista.Ja meg egy egolego hamarabb megfog csalni,mint egy önbizalmatlan emberke.Viszont az utóbbit meg állandóan pátyolgatni kell,hogy "jaj,dehogynem,szép vagy,nyugodj meg" és ebből is elege lehet az embernek.De az ilyen emberek sem függnek örökké a "nagy szerelmüktől".Náluk is elmúlhat a varázs.

Ami viszont a nem végleteket érinti,azt úgy nevezném,hogy AZ EGÉSZSÉGES EMBER.Az érett személyiség eléréséhez szükség van egy kevéske önbizalomra.

De amúgy szerintem a párkapcsolat nem az önbizalomtól vagy éppen annak hiányától lesz jobb vagy rosszabb..hanem attól,hogy képes-e valaki szeretni.

De szerintem mindenki a maga igazságai szerint él.:) És akinek bejön,az legyen boldog!:D Akinek meg nem jön be,annak sok szerencsét kívánok!

"Ez pontosan így van, az ilyen embernek alacsony az önértékelése, és inkább benne marad egy olyan kapcsolatban, ami számára csak romboló, mint hogy egyedül maradjon... "

Én ezzel egyáltalán nem értek egyet. Állítólag én is súlyosan önbizalomhiányos vagyok, énképem az teljesen elcseszett, depressziós vagyok, mégis inkább kiléptem egy kapcsolatból, amikor nem voltam szerelmes a másik félbe...

Szerintem egyéne válogatja.

azzal sem értek egyet, hogy addig nem lehetek szerelmes, míg magamat nem szeretem. Igenis lehetek szerelmes, és csodálhatok valamit, csak amiatt, mert magammal ennyire hadilábon állok, soha nem fogok tudni semmit sem kezdeni az illetővel, mert úgy fogom érezni, hogy "nem vagyok elég jó hozzá" vagy hasonlók.