Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Szülő-gyermek kapcsolat » KI mit gondol erről? Ez...

KI mit gondol erről? Ez normális, hogy így bánik a szülő a gyermekével? (Lehet, hogy én tévedek, csak véleményeket szeretnék olvasni)

Figyelt kérdés
24 éves vagyok, egyetemista.Édesanyám pszichiátriai betegség következtében meghalt kisiskolás koromban, de mikor élt folyamatosan bántott, autistának hittek az orvosok, amiért nem tanított meg sokáig beszélni 5évesen beszéltem. Ha csináltam, felpofozott-kicsi voltam.Folyamatos önbizalomhiányban szenvedek.Ha prezentálnom kell nem tudok megszólalni, mert nem akarom,hogy nevessenek rajtam. Eddig minden helyről kiközösítettek szorongásom miatt vélhetően. Görcsösen meg akarok felelni minden embernek.Édesapánk és nagymamánk nevelt fel minket húgommal, a rokonokat egy idő után nem érdekelte mi is van velünk igazán. A középiskolát magányosan, barátok nélkül végeztem el, a tanulást nem vittem túlzásba, elismerem. Az egyetemen akadnak beszélgetőpartnerek, viszont azt érzem, hogy nem a barátaim. 3 éve párkapcsolatom van, az egyetlen előrelépés az életemben. Apám mindent megad nekünk, amire szükségünk van (én tisztában vagyok vele, próbálom megköszönni, segíteni mindenben)...Nincs türelme hozzánk, nem hallgatja meg a véleményemet, nem lehet vele viccelődni, csak komoly témákról beszél, egyszer sem ölelt meg életében, sosem pátyolgatott engem- nem is ez a bajom, csak folyamatosan kritizál, ha tévedek valamit,többször is olyat mondott, hogy nélküle éhen halnék, vagy ha "megdöglene mi földönfutók leszünk", nélküle még most sem tudnék vezetni, és hogy "teljesen anyámra ütöttem"-egyetlenegyszer sem dicsért meg életében, szóval én azt érzem,hogy semmirekellő vagyok a Földön, barátok nélkül, magányosan.Talán meg sem kellett volna születnem, mert mindenkinek teher vagyok. Nagymamám meg olyan, hogy ha valamit tévedek, egyből ordítozik és csapkod a földhöz dolgokat.Ma hazajöttem a suliból, azt vártam, hogy a család összeül és beszélget jóízűen, apám ideges kedvében volt, és egy hibás dolgot mondtam kitört a veszekedés. Barátomra mond fűt fát (pedig nála rendesebb fiúval még nem voltam), meg én nem értékelem, amit ő tett értem. Én ezt nem bírtam idegileg, zokogtam, és szégyellem, nekem miért kell itt lennem, ha csak teher vagyok neki.Makacs, nem hallgatja meg a véleményemet, a saját gondolatához ragaszkodik. Azt érzem, szerencsétlennek lát, mintha a kaját is ő adná a számba.Igen, nem itt kellene kiteregetnem a családi titkaim, csak úgy érzem nem tudom senkinek elmondani, teljesen magamra maradtam. A nyáron volt egy balhénk, akkor elköltöztem barátomhoz és diákmunkában dolgoztam. Én egy segítőkész, empatikus embernek tartom magam.

2013. ápr. 18. 21:11
1 2
 1/12 A kérdező kommentje:
24/l
2013. ápr. 18. 21:15
 2/12 anonim ***** válasza:
81%
Van az az idő amikor már nem lehet mindent a szülőre fogni. Túl kell lépned a sérelmeiden és csak a jövőre koncentrálni.
2013. ápr. 18. 21:18
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/12 anonim ***** válasza:
Az ember a szüleit nem tudja megválogatni. Minden jót neked, és gondolj arra, hogy majd neked lesz saját családod, ahol az ilyen cirkuszok még hirből sem lesznek ismertek. Minden jót:)
2013. ápr. 18. 21:19
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/12 A kérdező kommentje:
Köszönöm a válaszokat.Talán az a baj, hogy túl érzékenyen fogok fel mindent egy ideje. Szeret apám minket, megad nekünk támogatást,amikor beteg voltam orvoshoz vitt, fizette a műtétemet, aggódott értem. Csak túl tárgyilagos és rideg meg kritikus.
2013. ápr. 18. 21:30
 5/12 anonim ***** válasza:

Nem ártana, ha megpróbálnál felnöttként viselkedni és nem mint egy kisiskolás.


Ha nyáron elköltöztél a barátodhoz, akkor utána miért mentél vissza?

2013. ápr. 18. 21:32
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/12 A kérdező kommentje:
Először is, az édesapám, nekem is bűntudatom volt a veszekedés miatt, két hétig nem beszéltünk, én hívtam fel először, mert nem tudtam aludni mi van vele. Igen, sokszor nem tartom felnőtthöz méltónak a viselkedésemet, pláne ha kiakadok, de mire értetted, hogy kisiskolásként viselkedem?
2013. ápr. 18. 21:36
 7/12 A kérdező kommentje:
A balhékat általában nem én szoktam kezdeményezni, így gondolom.
2013. ápr. 18. 21:38
 8/12 anonim ***** válasza:
84%

Arra, hogy másokat okolsz mindenért, pedig már ideje lenne önállósodnod. A szüleidre nem hivatkozhaszt életed végéig, 20 év fölött mindenki olyan lesz, amilyen lenni AKAR, csak némi eröfeszitést kell tennie ezért.

Erre elsö lépésként nagyon jó, ha elköltözik és saját amgáért vállalja a felelöséget.

2013. ápr. 18. 22:03
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/12 A kérdező kommentje:
igen, így van
2013. ápr. 18. 22:04
 10/12 anonim ***** válasza:
100%
Azért szerintem aki életében mindig azt kapta ráadásul a fejlődésében a legfontosabb éveinél, hogy semmire sem jó, mindig mindent rosszul csinál, az elég nehezen kezd el önállósodni. De tény, hogy az lenne a legjobb, ha magadra és a párodra koncentrálnál, próbálnál lábra állni munkában, hogy ne szorulj rá segítségre és nincs mit felhozni ellened. Nehéz lehet egy ilyen családban.
2013. ápr. 18. 22:23
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!