Semmi esélyem egy normális kapcsolatra, ugye?

30 felett vagyok már (nő) és világéletemben félénk voltam. Ezért eddig csak egy kapcsolatom volt, már nagyon régen. Meg is szoktam, hogy egyedül vagyok, jól meghíztam, így a maradék önbizalmam is elszállt, de ezért néha-néha még eszembe jut, hogy jó lenne valakivel együtt lenni, megosztani az élményeket. Igaz erre egyre ritkábban gondolok - szerencsére, mert olyankor eléggé elkeseredem. Kizárt dolog, hogy képes legyek önbizalommal telve beszélni egy férfival, egyszerűen nem megy. Eddig mindig úgy volt, hogy én közeledtem valaki felé (kb. 5-ször egész életemben), de egy kivétellel mindig visszautasítás volt a vége és a legtöbben egy kicsit még húztak is, hogy rosszabb legyen.

Szóval az egész kapcsolatosdiban nem sok hitem van.

Ilyen előzmények után nem gondolom, hogy sok esélyem lenne, de ha valamit rosszul látok, akkor javítsatok ki - nem biztos, hogy elhiszem. :) Köszi.

ui. Ja és kérlek ne írjatok választ igénylő privit, nem fogok válaszolni.