Ha a homoszexualitást meg lehetne változtatni, te megváltoztatnád?

Mindenképpen, sőt nagy összeget/jópár évet is szívesen adnék az életemből érte. Bár ha ezt a lehetőséget így hirtelen, most kapnám akkor előtte elgondolkoznék egy nagyon kicsit, de pár éve rögtön éltem volna az alkalommal. Azt hiszem fejlődök. Majd kiderül hogy milyen irányba.

20/f

Én ha heteró lennék, azt változtatnám meg inkább melegre (ha lehetne)... Annyira igaz, h semmi esetre se változtatnám meg a jelenlegi melegségem, h nem is találok olyan szavakat, amikről úgy érezném, h elég nyomatékosan kifejezik azt, h mennyire nem... Bár természetesen igaz, h én se választottam a melegséget, hanem jött; viszont ha most vmiért tiszta lapra kerülnék, és lehetne választanom a jövőre nézve, is feltétlenül ezt választanám... Vagy akkor is, ha vmi reinkarnáció-szerűséggel újra születnék, és én választhatnám meg a leendő szexuális orientációmat...

Sztem a meleg létet kizárólag a homofóbia nehezíti meg. (Meg az, h nem lehet biológiai utódod a párodtól közösen, de ez meg, legalábbis jelenleg, engem nem zavar... xD) A homofóbia viszont csak egy társadalmi körülmény. És történelmi távlatban nézve a homofóbia van, amikor létezik, van, amikor meg nem; de a jelenség, a homoszexualitás, végig ugyanaz marad. Vagyis a homofóbia nem a melegségből önmagából jön, nem következik szükségszerűen a melegség természetéből... Létezhet(ne) melegség homofóbia nélkül is... Vagyis, sztem egy melegnek annyi a "feladata" a boldogsághoz, h megtalálja, h hogy kerüli el a homofóbiát az életében... Ha sikerül ilyen környezetet teremtened, akkor viszont a legszebb dolog, ami valaha történhet vkivel, sztem.

Én tényleg úgy érzem, h a homoszexualitás a legszebb dolog a világban... A heteroszexualitás számomra a nyomába se érhet, és én úgy érzem, h a heterók csak "boldogok a lelki szegények" jelleggel nem tudják, miről maradnak le... Tudatilag tudom, h ők meg pont fordítva érzik ezt, és ez így van rendjén, h mindenkinek a saját szexualitása tűnik ilyennek, ha ezt vmi társadalmi képződmény (pl. sok melegben a belső homofóbia) meg nem zavarja. De én az én oldalamról látom ezt, és én így érzem. Semmi nem érhet fel ahhoz a harmóniához, ami egy meleg kapcsolatban, pl. a reverzibilitása, de amorf dolgok révén is, megvalósulhat...

Sztem a homoszexualitás, a vonzalom is, meg a megélése is, egy istentől való dolog (és isteni adomány is). Ezt úgy kell értelmezni, h ateista vagyok, tehát abban nem hiszek, h létezne isten, abban se, h ezt vmilyen isten adta volna nekem konkrétan; de attól még az a fogalom nálam is létezik, h "ha lenne isten, akkor én milyennek képzelném el". És ez az állapot olyan, amit leginkább vmilyen isten sajátjáénak éreznék... xD

A homofóbiával meg az van, h sztem ha vki saját magát elfogadja, és van szilárd hite abban, h nem alsóbbrendű az ő szexualitása se (és van kiállása is a saját méltóságáért és szexuális szabadságáért), akkor, pláne akkor, ha még egy hasonló érzésű párja is van mellette, akivel még egymásra is támaszkodhatnak, gyerekjáték megküzdeni a homofóbiával... (Persze akkor, ha vkit nem fenyeget egzisztenciális veszély, pl. h kirakják az utcára, meg ilyenek...) Ha magában biztos, akkor az ilyen társadalmi körülményeket könnyen akadályul veszi az ember, fölényesen mosolyog egyet rajta, h milyen szánalmas; és nem állhat a boldogságod útjába... xD

18/f

Ha úgy változtathatnám meg, hogy már rögtön az elején, akkor persze. De így az élet "közepén" már nem igazán, hiszen akkor hirtelen minden felborulna, akit szerettem azt már nem szeretném, a barátaimra is biztos másképp néznék.. bár ez így elég abszurd lenne az ő szemükben is...

Vagy ha úgy érted, hogy meg lehetne-e változtatni, hogy az egész világról "eltüntetni", igazából szerintem úgy is jó lenne, hiszen senkinek eszébe sem jutna, hogy van más lehetőség is.

Amúgy azok az érvek, hogy azért nem mert most a lányokat/fiúkat szeretem, szerintem vagy csak önáltatás, vagy feltűnési viszketegségük van azoknak, akik ezt mondják, hiszen ha megváltoztatnánk, utána is ugyanúgy tudnánk szeretni, ugyanúgy lennének barátink, meg minden, csak épp az ellenkező nemből. És még olyan pluszok is hozzá tartoznának, mint rendes család, nem kell bujkálni, vagy a társadalmi nyomástól tartani. Szóval bizonyára egyszerűbb lenne. Persze mazochisták is lehetünk, hogy a nehezebb út a jobb. :D

De amúgy mivel ezt a kérdést sosem lehet a valóságban kivitelezni, ezért hozzá tenném, hogy amúgy így sem utálom az életemet, sőt, csak arra akartam rávilágítani, hogy rosszabb biztos, hogy nem lenne heteróként, és ez az én felfogásom lényege, tehát akkor miért ne próbálnám meg úgy is, ha csak jobb lehet?

De én nem azt mondtam, h ha megváltozna, akkor nem tudnék szeretni, meg nem lennének ugyanígy barátaim, meg ilyesmi... Tudom, h akkor is ugyanígy lennének, meg ugyanígy szeretnék, meg minden, ha heteró lennék. De így, h ez a verzió él, hiába TUDATILAG tudom ezt, ÉRZELMILEG viszont nem tudok a másik verzióval azonosulni, és így érzelmileg azt a lehetőséget, azt a létformát magam számára, h heteró lennék, nem is tudom egyenrangúan jó lehetőségként elfogadni... Nincs meg bennem az „az is ugyanilyen jó lenne” ÉRZÉS, inkább rossz érzések jönnek elő, ha arra gondolok, h én heterónak lenni... Ez érzelmileg dől el... Tudom, h ha heteró lennék, fordítva lennék ezzel, és akkor nem érezném veszteségnek, h nincs részem a homoszexualitásban. Vagyis tudatilag tudom, h lehetnék úgy is boldog, mivel akkor nem hiányolnám ezt. De így, h már egyszer tudom, h milyen ez, így ha most merülne fel, h mi lenne, ha enélkül kéne élnem, már hiányolnám, mert így már tudnám, h mit vesztek... (Mellesleg, a heteroszexualitás meg egyáltalán nem tűnik számomra egy szimpatikus dolognak, így ezzel meg jelenleg nem érzem úgy, h vesztek... És tudatilag tudom, h akkor fordítva lennék, de érzelmileg jelenleg nem akarnám azt... ezt akarom...)

Am meg amennyire én „rendes családot” akarok, azt így is meg fogom valósítani... Ebben nem pont a melegség fog megakadályozni... Olyan túlzottan „rendeset” meg nem is akarok, meg főleg nem olyat, mint a heteróké...

Am meg jelenleg se bújkálok. A társadalmi nyomást meg visszaverem, lepergetem magamról... komolyan...

De én most komolyan nem akarok heteró lenni... xSSSSS

nagyon szeretem a barátnőmet.....szóval ez a döntés azzal is járna elvileg hogy őt nem szeretném tovább?

soha nem értettem aki úgy válaszolta erre azt hogy megváltoztatná, hogy együtt volt valakivel

nem akarnám hogy ne szeressem a párom, mert ő egy csodálatos nő és nem hiszem, hogy bárkivel boldogabb lennék mint vele se heteroként se leszbikusként...

nem tudom jól kifejeztem-e amit el akartam mondani :D

Bresalio Nagy, én nem konkrétan neked címeztem a válaszomat, őszintén bevallom, akkor még szerintem nem is jutottam el odáig az olvasásban, mikor írtam. De amúgy értem amit mondasz, de én meg azt akartam mondani, hogy azon kívül, hogy most érzelmileg ennek örülsz, te is mondod, hogy tudatban te is tudod, hogy ha fordítva lenne, annak is örülnél. Szóval, ha másképp lenne, akkor annak is örülnél ugyanúgy ÉRZELMILEG is. De nem akarok most ebbe ennyire belefolyni, csak mondom, hogy mindegy hogy van, így is úgy is lehet szeretni, persze mindenki a jelenlegi állapotában ezt nem tudja elképzelni, de tudja, hogy így kell lennie...

És ez meg az én személyes véleményem (!), hogy én nem érzem azt, hogy nekem annyival jobb így... a rossz oldalát meg inkább nem nézem, és akkor így nincs semmi bajom. És így végül is majdnem mindegy, hogy milyen a szexuális beállítottságom.