Meggondolhatja magát? Megijedhetett?

Nem olyan régóta (kb. 3 hete), el kezdtem beszélgetni egy fiúval. Ő kezdeményezett, személyesen is találkoztunk már előtte, csak régebben (kb. 1 éve).

A 3 hét alatt nagyon sokat beszélgettünk, nagyon sok mindent megtudtunk egymásról, olyan dolgokat is elmondtunk egymásnak, amiket nem köt az ember mindenki orrára.

Volt, hogy hajnali kettőig beszélgettünk és nem érdekelte, hogy reggel 5kor kel, mert dolgozni megy...Volt, hogy váltásban dolgoztunk és így egyszerre nem tudtunk fenn lenni a közösségi oldalon, de így is regényeket írtunk egymásnak.

Nagyon megkedveltem, ő is ugyanígy vélekedett/vélekedik rólam.

A héten végre összejött a találkozó...kicsit furcsa volt, hogy végre személyesen is láthatjuk egymást. Elmondása szerint jól érezte magát, nagyon kedves volt, fizetésnél nem engedte, hogy fizessek, hanem kiegyeztünk abban, hogy legközelebb én fizetek. A pályaudvaron is megvárta velem a buszt. Puszinál több nem történt.

Viszont másnap este írt, hogy egy nagyon kedves lányt ismert meg bennem, de nem akar hitegetni, de azért még beszéljünk és reméli, hogy nem utálom.

Másfél éve van egyedül, sokat szívott a jó szíve miatt, csúnyán kihasználták. Én lassan egy éve vagyok szingli, kb. ugyanígy jártam én is az előző kapcsolatomban, mint ő.

Két műszakban dolgozik, valamint mellette rengeteget segít otthon, így alig van szabadideje.

Én suliba járok és mellette dolgozom, nekem sem túl sok a szabadidőm.

Mitől tört rá ez az érzés? Megijedhetett, hogy nem tudunk eleget találkozni?

Mielőtt valaki azt mondaná, hogy biztos ronda vagyok és nem tetszettem neki...nem tartanám valószínűnek..de tényleg nem tudom mit gondoljak.

Valamint, ugye írta, hogy reméli beszélünk még, akkor csak ír nem? Mert én nem fogok...úgy érezném, hogy nyomulok, és hogy ez kellemetlenül érintené őt.

20/L 23/F