A nők tönkretettek, hogyan lelhetek "békét"?

Nálam is hasonló a helyzet,bár én az ilyen csalódásokat most már tapasztalatként fogom fel és mondhatom azt,hogy ezek miatt megjött az eszem,sokat változtam,sok mindent nem úgy tennék mint ahogy azt régen tettem...amióta járni tudok sportolok,rengeteget edzettem életemben,mindig is az első helyen a (küzdő)sport állt,tehát ebből kifolyólag sportos testalkatom van és a fejemmel sincs baj a lányok szerint,sokaknak tetszem és nem értik,hogy miért nincs barátnőm közel két éve...én szintén őszinte ,érzelmes srác voltam, a fél karomat odaadtam volna azért a lányért akit szeretek,de annyit változtam,hogy szinte teljesen eltűntek az érzéseim(bár talán előjönnének,ha a megfelelő személlyel lennék),mára már az egy éjszakás kapcsolatok érdekelnek,nem tudok megbízni senkiben,az önbizalmam nulla lett,pedig senki nem érti ,hogy miért,de ezt így nem lehet megmagyarázni,ez egy folyamat...mikor azt látni mindenhol,hogy az ilyen mai páwa,focista ,vasággyal együtt 50 kilós,vasalthajú ,rózsaszín pólós ,letolt gatyás hülye gyerekek a trendi csávók és meg vannak veszve értük a nők(nem szeretek általánosítani,szóval tisztelet a kivételnek),akkor úgy elgondolkozom,hogy mi a fa*zért erőlködöm én,hogy egy normális,erős férfi látszatát keltsem,mikor megváltoztak az értékek...Úgyhogy azt kell,hogy mondjam,hogy nem vagy egyedül,én is fősulira járok,már végeztem volna ,de egy-két tényező miatt csúsztam,vannak céljaim,most indítottunk egy közös vállalkozást régi barátaimmal,ambíciózus vagyok ,elvileg a külsőmmel sincs baj,adok magamra ,mégis két éve egyedül vagyok,mert annyira el van bas*va ez a világ,hogy már ismerkedni sincs kedvem,sőt előfordul,hogy rendesen zavarba tudok jönni,ha lányokkal kell beszélnem(na jó nem mindig és nem minden helyzetben),pedig régen sosem volt így és tudom,hogy alapból nem ilyen lennék...a sport segíthet neked,de csak ideig-óráig,amíg edzésen vagy,utána ugyanúgy fennállhat a probléma.

22/F

Szerintem az első és legfontosabb, hogy ne görcsösen keress valakit, ne éld bele magad a dolgokba.

Én is sokat csalódtam, sokaknak csalódást okoztam ezáltal.

Rosszul voltam, punnyadtam, semmihez sem volt kedvem, mindig rossz kedvem volt, amit a Nők is láttak és hidd el Nekem, szinte a kutya sem nézett Rám.

Tudtam, hogy változtatnom kell.

Sokan leszólják a divatot, Én is leszóltam, de a Nők igenis szeretik, ha egy Férfi ad magára.

El nem tudtam képzelni, hogy akár egy rózsaszín vagy lila pólót felveszek vagy egy bordó nadrágot, nem pláne converse cipőt... hát felvettem és bejön a nőknek.

Sportolni kezdtem, magabiztosabb lettem, határozottabb, jókedvűbb és meg is lett az eredménye.

14-es vagyok.

Talpnyalásról biztosan nem beszéltem és nem görcsösen kell ragaszkodni a rózsaszín pólóhoz sem...

Nem vagyok tucat, talán egyéniség, de azt sem a külsőm határozza meg, hanem a személyiségem, hogy szeretnek az emberek. Fogalmazzunk úgy, hogy összhangban vagyok önmagammal.

Rohadt jó érzés amikor szebbnél szebb Nőkön látom, hogy bejövök nekik, még jobb érzés ha ennek hangot is adnak és ilyenkor tölt el a büszkeség.

Ennek ellenére nem cserélgetem a barátnőimet, érzelmes típus vagyok, görcsösen ragaszkodom egy személyhez, akit a tenyeremen hordozok.

Gondolom egy csinos és igényes Nőre vágysz. Ki nem?!

Az elvárásaidnak azt kell megközelítenie amit Te magad nyújtani tudsz.

Az igényesség mióta abban merül ki, ha követem az igenis tucathímek öltözködését? Sosem vennék fel rózsaszín pólót, eleve utálom a pólókat, mert ing párti vagyok. Szerintem nem jó, ha az ember feladja a személyiségét azért, hogy szeretetet, elismerést "Wow"- hanghatást kapjon. Ha egy nő csak a divatra figyel fel benned, akkor az olyan is. Csak a külsőségeknek él és azt tartja értéknek, amit kívül lát. Én nem változom meg ezért. Akkor inkább egy nőm se legyen, minthogy tini lányok rajongjanak körbe 1 hétig a ruhámért, aztán meg el lennék felejtve :)

Különben is, a felnőtt huszonéves lányok kizárt, hogy a mostani divatot követő férfiakra bukjanak (akik rózsaszín pólót hordanak, kb piros tornacipővel). :)

F25