Mihez kezdhetnék, ha semmiben nem lelhetek örömet és ez a kedvetlenség még a kötelezettségeim teljesítésében is akadályoz?

A családom káosz, mindenki besavanyodott, megkeseredett, nem lehet velük beszélni, szórakozni, és pénzügyileg is rossz a helyzetünk; a barátaim messze vannak, alig látom őket, ha hazajönnek, akkor itt van a párjuk is, velük vannak álladóan. A főiskolán csúszok, mert tavaly a szakdolgozat írás közben köszöntött be a "szerelem", aki a nyáron szépen átvágott, rettenetesen bánom, hogy emiatt elrontottam a sulit, mert csak idén végezhetek, de örültem akkor, hogy végre van valaki az életemben, akivel szeretek lenni és beszélgetni és aki boldogságot okoz. Azóta nincs senkim, még csak olya sincs, akiről esetleg tudnék, hogy tetszenem neki.

Ahol lakok semmire nincs lehetőség. Nincsenek koncertek, sportolási lehetőségek, kiállítások, mozi, Bp lenne a legközelebb, de az is másfél óra, ráadásul az utazás nagyon drága nekem. És nem is lenne senki, aki eljönne velem ezekre.

Szeretek kézműves dolgokat csinálni, de annyira magas az áruk azoknak az alapanyagoknak, amik kellenének, hogy csak ritkán engedhetem meg magamnak. Fitneszgépeken is szeretek dolgozni, de az is költséges nekem; utazni imádok még, de évente csak 1-2 alkalommal tudok menni valahová, akkor is csak a közelbe és csak 1 napra szétnézni. Pedig annyi helyre vágynék.

Jelenleg járok egy OKJ-s képzésre, plusz ott van a főiskola, ahová kellene írni a szakdolgozatomat és az államvizsgákra is kellene tanulni, de egyikhez sincs kedvem, mert végtelen szomorúságot érzek a fent leírtak miatt. Dolgozni pedig a mostani suli miatt nem tudok, mert csak nappali képzés van és össze-vissza vannak az óráim. Pedig az lenne a legjobb, de egy sima érettségivel nem sok helyre tudnék elmenni, pláne úgy, hogy a környéken semmi munkalehetőség nincs.

Egyedül az evés okoz örömet, de azt is vissza kell fognom, mert az utóbbi időben rengeteg kilót szedtem fel. Sorozatokat is szeretek nézni, de ha nézem őket, lelkiismeret furdalásom van, mert helyette tanulhatnék is. De azért nézem őket..., csak közben rosszul érzem magam.

Szociális és egyéb fóbiáim is megnehezítik az életem.

Igazából nem is arra vágyok, hogy valaki megoldást írjon, csak annyira szerettem volna már végre "kibeszélni" ezt magamból. :(

23/L