Miért van az, hogy a mai lányok pl egy hosszú kapcsolatból kilépnek, mert, hogy ők élni akarnak?

Nem lehet, hogy túlságosan lelkis pasi vagy? Túl érzelmes és túlságosan szeretted és esetleg ő már megfulladt ettől a nagy szerelemtől? Mert az sem jó.

Azért azt gondolom, hogy minden embert megvisel az, ha elhagyja az, akit nagyon szeret, fáj is, de 20 kg fogyás és már eltelt 1 év, de te még mindig nem felejtetted el és még mindig ugyanúgy bánt, szóval azért az már azt gondolom, hogy a túl érzelmes és túl lelkis típusban van. Próbáld túltenni magad rajta és elfelejteni!

Ha egyszer valaki kiszeret belőled, akkor örülj neki, hogy megmondja és nem melletted keresi azt, amit most nélküled!

Nekem is volt egy 2 évig tartó kapcsolatom, amiben szeretett, imádott a párom, tényleg soha senki nem szeretett annyira, mint ő, de sokszor az ágyban önző volt és a haverok, illetve a számítógép sokszor fontosabb volt, mint én. Fiatal voltam még, apám tiltott tőle, mert idősebb volt, de mi szerettük egymást, így titokban folytattuk, aminek a hátránya az volt, hogy nagyon rövid időt és ritkán tudtunk együtt lenni. És sokszor végig ott voltak a haverjai? Hát...Erre én elmondtam, hogy mi bánt, változás nem volt és egyre jobban rádöbbentem, hogy a szerelem is elmúlt. Volt értelme folytatni? Nem! Pedig nagyon szeretett. De ez már nem volt elég.

És ismétlem magam még egyszer. Valakinek nem elég a szeretet, a törődés, hogy jó a másikkal. Valakinek az intenzív érzések hiányoznak, amit a volt barátnőd tőled már nem kapott meg, ezért inkább megmondta az igazat és tovább állt. Korrekt volt a részéről.

"Náalm nem volt ilyen, hogy a haverok meg a sörözés fontosabb volt, mindíg ugrottam első szóra neki, ottvoltam neki mindíg, minden problémájában segítettem neki, és törődtem vele. Az ágyban sosem voltam önző!"

Talán pont ez volt a baj, túlságosan alárendelted magad neki. Hát, ilyen, ha az ember szerelmes, én is elkövettem már ezt a hibát :D De tanultam belőle, a következőnél nem fogom hagyni, hogy ez megtörténjen :)

BTW nem akarlak még jobban elkeseríteni, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy az is egy lehetséges eset, hogy van másvalaki a képben, csak nem akarja megmondani, hogy nehogy nagyon megbántson..

Én is több éves kapcsolatból léptem ki, hasonló indokkal...

Bár nem így fogalmaztam, meg ez nálam NEM azt jelenti, hogy más férfire vágytam, vagy össze vissza akartam ismerkedni másokkal, hanem azt, hogy más stílusú életre vágytam.

Sajnos a barátom nem vette komolyan az igényeimet... Én mindig is társasági ember voltam, ő meg inkább az az otthon ülős. Eleinte, kb az első két évben mág sokszor eljárogattunk (csak az ő baráti körével, mert csak velük érezte jól magát), de végülis én is kedveltem őket, így ezzel a helyzettel még meg tudtam barátkozni. De mikor már velük se mentünk sehova, én meg külön nem mehettem (nem bulizni akartam, csak úgy beszélgetni a barátaimmal), akkor kezdett kicsit elegem lenni... de úgy voltam vele, hogy nem baj, az a lényeg, hogy őt szeretem és attól még boldogok lehetünk... hát, sajnos nem. Nem voltam boldog, úgy éreztem, hogy meghalt az a személyiségem, amit korábban úgy imádtam. Amikor ezeken kezdtem gondolkozni, és éreztem ,hogy ebből baj lesz, akkor elmondtam neki sokszor, mindig higgadtan, értelmesen átbeszéltük, úgy tűnt, mint aki megérti. De nem...

Továbbra se mehettem el másokkal sehova, mert utána teljesen meg volt rám sértődve. De jól van, még ezt is elviusletem volna, hogyha akkor kettesben csinálunk programokat, bármit!!! Mindig meg is beszéltünk sok midnent, de mielőtt elindultunk volna, mindig lemondta, mindig...

sajnos ilyenkor már szerelem ide vagy oda, így nem lehet élni, és igenis ki kell belőle lépni.

Ezen kívül egyébként a világ legrendesebb pasiját kell elképzelni, tényleg mindig azt leste, hogy mit szeretnék, és megértő volt velem, mindenben segített, támogatott, de erre mégse volt képes, hogy mondjuk este elmenjünk sétálni egy fél órát, vagy fagyizzunk egyet vagy akármi... akik tudják, hogy milyen ember, nem értették, hogy emiatt hogy szakíthattam, főleg ha szeretem is, de én tudom, hogy jó döntés volt, mert már azóta nem érzem magamban azt az állandó szorongást és elnyomást.

Nálatok nem volt esetleg ilyesmi?

Jó, egy kicsit tényleg túlzás, amit a 25-ös írt, de azért te sem gondolod komolyan kérdező, amit a nagyszüleink koráról írsz, ugye? A nagyszüleink sokszor nem szerelemből házasodtak és nem akkor, amikor a mai világban. Általában 16 éves korukban férjhez adták őket és nem pont olyan emberhez, akibe szerelmesek is voltak. És lehet, hogy a Kiss Manyi baromi boldog házasságot mutatott a világ felé, hogy ő abban élt a Nagy Jóskával, de valójában lehet hogy egész életében a Kiss Pistába volt szerelmes, csak mivel a Nagy Jóskához kellett hozzámennie, akit persze tisztelt és idővel meg is szeretett, így nem hajkurászta a szerelmet, mert régen nem volt szokás, sőt jól megszólták az olyan asszonyt. De ne mond már nekem, hogy az olyan jó volt! A mai nők ezért mások, mint régen. Hogy van lehetőségük olyanhoz hozzámenni, sőt, nem is muszáj férjhez menni, mert ma már nem szokás, mint régen, akibe tényleg szerelmesek. És esélyük van olyannal boldognak lenni, akit szeretnek. És nem csak élnek egymás mellett tiszteletben. Mert lehet, hogy a volt párod meg fogja azt találni majd, vagy értékelni fog más dolgokat is, amit most lehet hogy nem és egy másik férfival nagyon boldog lesz. Csak veled nem jött neki össze.

És annyiban tényleg egyet értek azzal a válaszolóval, hogy jobb, ha egy nő házasság előtt még kiéli magát, tapasztalatokat gyűjt, minthogy akkor vágyjon rá, mikor férjhez megy és gyereket szül.

Megkérdezhetem amúgy, hogy hány évesek vagytok és hányadik kapcsolatotok volt a közös kapcsolat?

Mert akik nagyon fiatalok és tapasztalatlanok, azok bizony további tapasztalatokra vágynak, hamar múlnak az érzéseik, talán fel sem fogják, mi az, hogy igazi érzelem, mi az igazán fontos és azért történik, hogy egyszer csak úgy érzik, hogy elmúlt a nagy szerelem és tovább akarnak lépni.

Ha pedig az első kapcsi, akkor könnyen előfordulhat, hogy van aki kevésbé és van, aki túlságosan is túlbecsüli azt. És ha neked is esetleg az első volt, vagy az első komoly, akkor azért érzel úgy, ahogy.

De ezen kár tovább búslakodnod! Eltelt 1 év. Állj talpra és keress egy olyan lányt, akivel boldog lehetsz! Annyi hal van még a vízben! Ne mindig a múlton rágódj, attól nem fog semmi változni!