Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mihez kezdjek igy az életemmel?
Több mint egy évig küszködtem, hogy legyen csajom. Eljártam bulikba itt pesten rengeteget, neten is ismerkedtem, de nem jött össze semmi érdemleges. Ok, volt egy csomo kavarás meg smárolás, de max 1-2 randi után kioffolt minden lány. Max a csunyák akartak volna összejönni. Dugni se akartak hazajönni velem a lányok.
Aztán most nagy nehezen lett egy csajom vagy 2,5 hónapja.
Pesten élek egyedül, örökölt lakásban, albérlőim lakbéréből van kicentizve a létezésem. Mérnök szakot végeztem, de azt is nehézkesen, mert akkor sem volt csajom, és a depi sanyargatott emiatt. Többek közt ezért se lett nyelvvizsgám. Most tettem le 1 honap tanulással. Amig nem volt csajom addig semmihez nem volt erőm, ahogy lett, egyböl le tudtam tenni a hiányzó nyelvvizsgát játszi könnyedséggel. Volt egy csajom az egyetemi évek alatt is, amikor vele voltam, akkor is megugrott az átlagom.
De mivel papiron még érettségis munkanélküli vagyok mindig és a szülöhelyemen vagyok bejelentve munkaügyi központba, ezért most kiutaltak a szülöhelyem (5 órára Bp.-töl) önkormányzati irodájába valami havi 50.000ft-ra.
Most menjek haza, dobjam ki a csajom és kezdödik minden elöröl? A küszködés, hogy legyen megint csajom meg rendes munkám. Apámék azt hiszik, hogy csak baxtam itt a rezet fenn pesten, mert tényleg nem dolgozom már vagy fél éve. De ők nem tudják, hogy mekkora küszködés volt összeszedni 1 barátnőt. Ok, hogy másoknak könnyen megy, de nekem az életem ráment. MOst meg még ezt is veszitsem el? Mert ha hazamegyek dolgozni, akkor max állásinterjukra jöhetek fel pestre, vagy hétvégéken, de akkor meg elmegy a keresetem fele utazásra. Ha minden héten feljönnék akkor meg az egész.
Menjek haza megint a nyomasztó családomhoz, akik az örületbe kergetnek? Mert nekem a barátnöm az akitöl egyedül szeretetet kapok.
Hello!
Na most én mesélek Neked valamit. A férjemmel öt éve jöttünk össze. Ő 32 éves volt akkor, és én voltam az első, egyetlen barátnője. Képzeld jóképű volt már akkor is, de mégsem kellett senkinek, csak miután összejöttünk. 2 éve élünk együtt, abból 3 hónapja vagyunk házasok. Az elmúlt 5 évet távkapcsolatban csináltuk végig. És még most sem találkozunk mindennap. Ez idő alatt volt már munkanélküli is. Soha nem nyafogott. Mindig a megoldást kereste a problémákra.
Ne haragudj kedves kérdező, DE te csak tárgyként kezeled a barátnődet, és jobban nyávogsz egy macskánál. Ha pedig szeretnéd megtartani a barátnődet, és a munka is kell, beszélj vele erről. Mindent meg lehet oldani, csak akarni kell. Én nagyon sajnálom a barátnődet! Hallod, egy macskát lepipálsz a nyávogásoddal...
Na, kikértem egy szakember (valami Csernus doki) véleményét, tolmácsolnám szavait:
Egy szánalmas, kisp*cs vagy, aki 2 pofont érdemel az élettől, nem barátnőt, akit érzelmi pótléknak tekintesz. Hagyd abba apád f@szának a szopását és kezdj bele az önálló életedbe, mint minden felnőtt férfi!
szánalmas vagy meg életképtelen?
de várjatok csak:
VAN!
CSAJOM!
leirom mégegyszer:
VAN CSAJOM!
vágod? mindenki azt mondta, hogy nekem sosem lesz, meg szüzen halok meg, mégsem ez a helyzet.
meg amugy ti el nem tudjátok képzelni, hogy milyen kinai nekem az, amikor elmegyek a csajaim családjához. Otthon nálunk nem tudunk csak ugy csevegni, mindig a lehordás, kioktatás, bizonygatás, elvárások felsorolása, stb megy.
A csajaim családjánál meg legalább emberien beszélgetnek a családtagok...sztem a családok nagyobb részénél igy van. Nem is csoda, ha az én családomhoz vendégek se nagyon járnak már.
Mutasd már meg ezt a kérdést a válaszokkal és a hozzászólásaiddal együtt a barátnő... akarom mondani a CSAJODNAK.
Emocionálisan infantilis vagy, magyarul megrekedtél egy 13 éves gyerek szellemi szintjén, hogy "VAN CSAJOM, VAN CSAJOM"... Szánalom a köbön.
hát bocs, de nekem csak az jutott, hogy ronda vagyok, hülye vagyok, béna vagyok, folyton ezt vágták a fejemhez minden körülmények között.
ok, hogy 21 éves koromban vesztettem el, elötte 3 évig nem is volt semmilyen kapcsolatom nökkel, volt egy év hogy össszesen 1 lánnyal beszélgettem élöben. Egész budapesten alig találtam egy csajt, aki összejön velem és tetszik. Amugy, hogy meg legyen magyarázva:
a csajomnak nem volt még pasija semmilyen formában, pedig már majdnem 20 éves. Következésképpen tapasztalatlan és nincs viszonyitási alapja.
meg amiket most irok azok soksok év alatt berögzült automatikus gondolatok. Egy-másfél év nem volt elég, hogy ezek ne tompuljanak el teljesen.
Teljesen más az élet, amikor ugy van csajod, hogy csak ugy lesz. ÉLsz és lesz. Én éltem, jártam egyetemre, voltak haverjaim, jártunk el szorakozni, de csajok nem voltak. Haverjaimnak se nagyon.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!