Az emberek miért nem értik meg, hogy a (pár) kapcsolatok területén is a kereslet/kínálat törvénye érvényesül?

Vizsgaidőszakban elég sok kérdést olvastam itt a GyK-en lazításképpen.

A témakör kérdéseinek a 50%-a javarészt arról szólt, hogy önbizalom hiányos fiúk/férfiak, lányok/nők tették fel azt a kérdést, hogy ők miért nem kellenek senkinek.

Úgy gondolom, hogy a kérdés megközelítésénél nagyon fontos azt megvizsgálni, hogy mi mit tudunk nyújtani egy kapcsolatban (ez lehet párkapcsolat vagy baráti kapcsolat egyaránt). Nem pedig azt kell megnéznünk, hogy mit akarunk kapni.

Ha megfigyeljük, akkor két embertípust lehet megkülönböztetni a kapcsolatfüggőt és a nem kapcsolatfüggőt. A kapcsolatfüggő típus, aki vagy egyoldalú kapcsolatban van, vagy görcsösen vágyik egy kapcsolatra. Ez a típus az, aki mégis, - az itteni kérdések olvasása során ez látszik – sikertelenebb a párkapcsolatok területén, hiába áldozna fel sokkal többet egy kapcsolatért.

Ők azok, akik betegen a dolgozó párjukat akarják számon kérni. Nem tudják feldolgozni azt, hogy esetlegesen nincsen tartós kapcsolatuk, és megkérdezik, hogy miért szemét minden nő/miért a külsőségek számítanak minden férfinak.

A nem kapcsolatfüggő típus pedig az, akinek van egy harmonikus kapcsolata, ahol egyenrangú félként élnek egymás mellett, illetve olyan ember, aki nem ragaszkodik görcsösen ahhoz, hogy valakivel legyen, képes alkalmi kapcsolatokat kialakítani, ha szüksége van rá.

Ahogyan látom, a két típust leginkább az határozza meg, hogy miért keresnek kapcsolatot. A függők azért, hogy az életükben lévő hiányosságokat akarják pótolni valamivel, valakivel.

Nem élnek teljes életet, nem sportolnak, elhanyagolják magukat, úgy érzik, hogy kevesebbek, mint mások. Alárendelt szerepet játszanak egy kapcsolatban. Többnyire az élet minden területén sikertelenek, nem küzdenek, hanem az első akadálynál megtorpannak. (esetleg egy-egy területen kiemelkedők, de összességében sikertelenségek uralják az életüket)

A nem függők pedig rendelkeznek kialakított napi rutinnal, baráti körrel, egészséges élettel. Tisztában vannak azzal, hogy az ő életük így is boldog és teljes, nem ugranak fejest görcsösen egy kapcsolatba. Ha találkoznak valakivel, akivel úgy érzik, hogy mellette még több lehetőségük van, mellette nem kompromisszumot kötnek, hanem fejlődnek, akkor belemennek egy kapcsolatba is akár. Többnyire az élet minden területén sikeresek, a céljukért képesek küzdeni, nem önigazolást keresnek, hanem megoldásokat. ( Jó munkahelyük/Jó tanulmányi eredményeik vannak, sportolnak, rendelkeznek kiterjedt baráti/kapcsolati hálóval, stb.)

És itt következik a kereslet és a kínálat elve.

Ha én sok mindent, magas „hozzáadott értéket”, egy vonzó életvitelt, életszemléletet tudok nyújtani, akkor erre a kereslet is nagyobb lesz.

Ha viszont csak egy nyomorúságos életet, kudarcok sorozatát, feladást, pesszimizmust sugárzok, akkor viszont senki nem lesz erre vevő, mert erre senkinek nincsen szüksége. Esetleg azok számára lesz vonzó ez az életszemlélet, akik ugyanezt tudják nyújtani.

A kapcsolatfüggők miért nem próbálják meg kialakítani a saját életüket, a saját boldogságukat?

Miért választják inkább a feladást és az önigazolások folyamatos keresését?

Elnézést, hogy hosszú lett…