30-as,40-es korosztályban, aki független (egyedülálló, elvált) az milyen párkapcsolatot keres elsősorban (már ha keres egyáltalán)?

Nem, hülye dolog általánosítani, meg nem is ezen múlik a dolog.

Életem első szerelme nálam 30 évvel idősebb volt. Persze nem volt viszonzott, de akkor jöttem rá, hogy mit magyaráz az a sok idióta, aki állandóan ezen a nem érzem nőnek magam dumán pörgött. Addig fogalmam sem volt róla, hogy ez talán jelent is valamit.

"egyébként szerintem meg jobb az elvált, mert aki a harmincas éveire még "nem kelt el", annak azért általában oka van"

bár 30as éveim elején vagyok, de ezt azért cáfolnám:) már 20as éveim elején is el tudtam volna képzelni, hogy megnösüljek, de így alakult az életem. sosem küzdöttem görcsösen azért, h legyen párom, és nem találtam még meg az igazit. Aki a feleségem lenne, azt egy életre szeretném, és bár lehetett volna alkalmam már megnösülni, nem tettem meg. Nem adom lejjebb azon a téren, hogy milyen egy jó kapcsolat. Inkább kitartok egyedül, és reménnyel, mint akivel nem vagyok boldog vagy ö sem velem.

Hogy mit csesztem el? Azt biztos, hogy túl sok idö ment el olyan kapcsolatra, ahol nem voltunk boldogok. Etööl viszont még nem hiszem, hogy ebben a korban valami lenne a szinglikkel.

De h a kérdésre is válaszoljak:)

Biztos nehezebb idö elörehaladtával az alkalmazkodás egyrészröl, mert az embernek már minden téren kialakult szokásai, értékrendje van. Azért viszont könnyebb, mert már kis ügyekböl kevésbé csinál az ember problémát, hisz több mindent látott. Megfontoltabb vagyok, talán türelmesebb. A rossz tapasztalatokból jó esetben tanultam, és engem nem érint hátrányosan, úgy érzem. Jobban megismertem magamat, és hogy milyen dolgok jelenthetnek problémát, ami nem múlik el idövel sem, ha már egy kapcsolat elején nem klappol.

Szóval szerintem egy nagy elöny, hogy ilyenkor már sokkal gyorsabban dönt az ember, azaz magabiztosabb, h mit is szeretne. Ennek szerintem elönye is van, mégpedig, hogy nagyobb az esélye, h megfelelö társat talál.

30f