Amilyen az anyjával, olyan lesz velem is?

Legyen férfi?:) Nem úgy tűnik, mint aki az:):) Majd jön ide kérdezgetni hogy leoltott a párom, mit tegyek? xDDD Évek óta ilyen velem, mégis szeretem, mit tegyek?:D:D

Már rég látnod kellett volna, hogy milyen kis tetű. Hagy a fenébe!

Nem akarlak elkeseríteni, de ez elején mindenki ígér fűt-fát, szépet és jót, viszont a szürke hétköznapok egy idő után kihozzák az ember igazi énjét. Szóval annyira biztosra ne vedd azt amit mond, mondani sok mindent lehet..

Ha ő a szüleivel így viselkedik, akkor ezalól te se leszel kivétel, hiszen neki már ez egy megszokott viselkedési forma.

Ez egyáltalán nem biztos!

Sem te, sem mi nem látunk bele az eddigi életébe, a mostani látszat alapján ítélni pedig eléggé felületes dolog.

Vannak ugyanis olyan szülők, akik semmi önállóságot nem hagytak sosem gyereküknek. Mindig megmondták, hogy ezt így csináld, azt úgy csináld, ezt így kell, azt úgy kell...

De egyrészt nem biztos, hogy a szülők megoldási módszere a helyes. Másrészt nem biztos, hogy a gyerek is úgy csinálná. Lehetséges, hogy tud egy sokkal egyszerűbb módszert. Vagy éppen a teendők sorrendje nála tök más, és a saját rendszere szerint sokkal hatékonyabban tudná csinálni. De ha már egy picit is önállósodik, akkor lehurrogják a szülők, hogy nem úgy kell!

Viszont még gyerek, még otthon él, vagy ha már 20-as éveiben jár, akkor sem feltétlen tud elköltözni, mert a mai világban honnan lenne pénze saját lakásra?

Tehát ilyen szülőkkel:

-Elképzelhető, hogy a gyerek beletörődik, és szépen végrehajt minden utasítást, ahogy a szüleinek tetszik. Még a rossz módszereket is átveszi, a szüleivel midnieg kedves... Most őszintén. Mennyivel jobb az, ha valaki nagyon kedves a szüleivel, de ilyen szinten önállótlan. Vagy ha önálló is lesz, de neked nem tetszenek majd a módszerei, amit otthonról hozott... Hogy mindent úgy tesz, mint anyuci és apuci és te meg ne szóljál bele... Akkor jó lesz úgy együttélni vele?

-Másik eset, hogy már gyerekként fellázad, és próbálja elérni, hogy őt is elfogadják, őt is felnőttként tekintsék, és gondolják át a módszereit, mert lehetséges, hogy hatékonyabb bizonyos házimunkákban...

Rendes szülőkkel normál esetben ez kialakul úgy, hogy hagyják és akkor a gyereknek nem "lázadnia" kell, hanem megbeszélnie dolgokat a szülőkkel, és így megmarad a tisztelet, kedvesség. De legtöbb esetben a gyereket annyira "gyereknek" veszik, hogy sosem tud elérni otthon semmit. Legfőbb célja, hogy elköltözzön tőlük, hogy végre nyugodtan élhessen. Addig pedig vagy tűr és csendesen eljátssza a kedves gyereket, vagy ha nagyon nem bírja, akkor bizony "leoltja a szüleit", ahogy te fogalmaztál. De saját családjában ő is nyugalmat szeretne. Ha elköltözik és saját családja lesz, akkor ő nem lesz olyan diktátor szülő, mint a saját szülei, de jelenleg anyagi okok miatt nem teheti meg, hogy még elköltözzön.

Érted???

Ezt kellene tudni, hogy az ő szülei is ilyenek-e.

Ugyanis az, hogy veled és más kívülálló emberekkel nagyon kedves és bájos az anyukája, nem biztos, hogy vele is az vagy az volt!!! És hogy te jelenleg nem látod a szülei részéről ezt a diktátori stílust, még nem biztos, hogy nincs bennük! Ugyanis kívülállók jelenlétében nagyon ritkán mutatják. A gyereküket viszont évtizedekig képesek nyomasztani!

Ezért fontos, hogy jobban beleáss a dolgokba. Próbáld megismerni a barátnődet, mielőtt ilyen marhaság alapján ítélnél!

Arról kellene vele beszélni, hogy milyen a kapcsolata a szüleivel, mi volt jó gyerekkorában, és mi nem. Normális boldog család-e a az övék, vagy nem? Jól érzi-e otthon magát, vagy menekülne?

A családjához képest milyen családot, milyen családi életet álmodik....?

Ez nem biztos, hogy egyezik a látszattal... Egy emberben sokkal több van, mint amik a körülmények adott szituációkban kihoznak belőle!

HA az anyját ennyire tiszteli, akkor szerinted téged mennyire fog?

Az ilyenekre ráfér egy igazi, határozott férfi, aki keményen helyreteszi. Ha máshogy nem megy, egy nagy büdös pofonnal.