Így kell viselkednie velem a saját anyámnak?

nekem ennek a történetnek kicsit sarkított szaga van...

költözz apádhoz ha ennyire rossz anyáddal élni, vagy a nagyidhoz

Szia!

Az én anyám ugyanilyen, vele együtt élni, egyáltalán ilyen környezetben élni szinte lehetetlen. Én is nagyon sokat szenvedtem ettől, segített, hogy középiskolában kolis lettem illetve hogy egyetemre is távolra kerültem. Nem tudok semmi biztatót mondani, a helyzet nem fog megváltozni, neked kell magad kiszabadítani ebből... Tanulj, hogy önálló lehess, elköltözhess, úgy élj, ahogy szeretnél és meglátod, kinyílik majd a világ barátok és pasitéren is.

Úgymond nincs mentség arra, hogy anyukád ezt csinálja, de én valahol meg tudom érteni, már ha ez a helyzet nála. Egy anyának bazi nehéz. Lehet, hogy nem volt felkészülve a gyerekvállalásra anno. Senki nem szülőnek születik, ezt akkor tanulja meg, mikor megszületik a gyerek és jönnek a kihívások. Ha te mindig jó gyerek voltál, akkor talán nem volt nehéz veled és maradj is ilyen. Tanulj, a te életedet ezzel alapozod meg. Ha megbeszélni nem tudod vele, akkor én megpróbálnék valamit. De ehhez óriási türelem és megértés kell részedről és kitartás. Hidd el, hogy a jó anyukád benne van abban a nőben, csak valami miatt nagyon mélyen. Lehet ez a válás, vagy egy csomó olyan minden, amiről egy szülő soha nem beszél a gyerekének vagy magának sem szívesen vallja be. Csalódás a házasság miatt stb.

Szóval én a következőt tenném. Nem provokálva persze, ez nagyon fontos. Tényleg tegyél rendet és ne is juss el a kuplerájig, hogy ne lássa folyton, hogy már megint rendet raksz. Ha hazajön, segíts neki kipakolni. Már 16 éve, meg már előtte is minden nap ezt csinálja. Vásárol, cipekedik, hazajön fáradtan és még ki is kell pakolnia meg a házimunka. Lehet, hogy már rég feladta, hogy ezen kívül ténylegesen megpróbáljon egy kicsit is foglalkozni veletek. Mázlija van veled, mert megoldod magadnak és úgymond talán úgy gondolja, hogy legalább miattad nincs rajta teher. A tesóddal is beszélhetsz, hogy legyen rendesebb. Ha porszívózol, azt nála is megteheted, legfeljebb az ágyára dobálsz mindent a földről. A szennyesét is kiviheted, ha mosás következik. Az asztalán szerintem azért nem kell pakolni.

A pénzednek szuper dugihely kell. Fiók aljára ragasztva borítékban vagy valamelyik könyvedben...szerintem ki tudod találni. Ha nagyon nem, akkor inkább mondd meg apudnak, hogy ne adjon csak úgy zsebpénzt, viszont ha elmennél kozmetikushoz, akkor olyankor egyben adjon oda annyit,amiből kitelik.

Hidd el, hogy hihetetlenül bele lehet fásulni a szülői szerepbe még akkor is, ha anno nagyon szeretett volna gyereket.

Szóval legyen minden szuper. Kérés nélkül segíts neki, ne durcizva. Legyen ez rendszeres. Legyél 2 hétig jó. Ne kérj, ne adj okot semmire, amin ki szokott akadni.

Biztos néz tévét az ágyon vagy fotelban. Csinálj neki egy limonádét és szó nélkül vidd be neki vagy teát, amit szeret. Vagy reggel főzz le neki egy kávét, mire felébred, netán vidd oda neki, ha van ilyen szokása. Szerintem ha odanyújtod neki azzal, hogy ezt neked csináltam...nincs az az anya, amelyik ne venné észre, hogy mi a helyzet, hogy szükséged van rá és ez egy jelzés akar lenni. Nem tudom, hogy ez mennyire menne neked, nekem már most könnybelábadt a szemem, de ha elérzékenyülsz közben te is, azt se szégyeld. Ez csak egy kezdő lépés, nem ez a végleges megoldás. De többórás győzködésnél és harcnál többet ér egy ilyen gesztus ahhoz, hogy felfogja, hogy te szeretnéd szeretni és szeretnéd, ha szeretne. Illetve biztosan szeret, de kimutatni néha (sokszor) valami miatt nehéz vagy képtelen rá valaki. Szorítok nagyon!