Mennyire áldoznátok fel a jövőtöket a kapcsolatotokért?

Az a helyzet, hogy a barátom 3 évvel fiatalabb nálam. (Én 21 vagyok, ő 18). Már másfél éve együtt vagyunk, megértjük egymást nagyon jól, csak kezdenek előjönni a korkülönbség miatti nehézségek. Ő most érettségizik, én idén diplomázok. Elég szar helyzetben van a családom, bennem bíznak, hogy tudok boldogulni. Sajnos a magyar valóságban az alapszakos diplomám, és nyelvtudásom már nem olyan ritkaság, már most pályázok állásokra, de nagyrésze már előre el van döntve... vagy 3-5 év tapasztalatokat kérnek. Sok barátom külföldön él, ijesztő számban sokan, és egyre többen mennek, és nagyon jól meg is vannak. Anyukám segítene elindulnom, csak menjek már el innen. Neki két állása van, ápoló, egyik 12 órás, sokszor utána megy a másik munkahelyére. Sajnos pénzben elég szarul állunk, hiába dolgozza magát hülyére... Fáj látnom, ahogy leépül, kedvetlenedik - és a családom tényleg dolgozik, szorgalmas, kétkezi munkás.Nem tudom elképzelni, hogy itt építsem a jövőmet, mert nem mozgok olyan körökben, hogy előre meglegyen a helyem, vagy valaki toljon.

Barátom nemzeti érzésű fiatal srác, ő ellene van a "menekülésnek". Jönni nem fog velem. Mikor viszont felhozom a témát, hogy én mennék, megkapom a fejmosást, hogy máshol se jobb, itt születtél, ne hidd, hogy kint jobb lesz. Ha "itt hagyom", akkor miattam kell szakítanunk. Ő hajthatatlan.